Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Molnár András: Lipótvár feladása
állásunkat, láttuk, hogy tót újonc tüzéreket karddal se lehet az ágyúkhoz állítani; tudtuk, hogy milyen már a hangulat a Frangepániak meg a 7. zászlóaljnál, hol a legénység örömére azt híresztelték, hogy mind haza fognak bocsáttatni. A 16. zászlóalj ottani két századja legénységére támaszkodni se lehetett, mivel ezek tót újoncok voltak. A legszentebb akarat mellett se segíthettünk már a dolgon. Az átadás után mind elkísértettünk Nagyszombatra, innen pedig Pozsonyba, hol a jelesebbek - az a 3 törzstiszt: Ordódy, Mednyánszky és Zinnern, az olasz tisztek meg Lehotay főhadnagy, ki többször volt requirálni Gal- gócon, Csóka hadnagy, ki a parancs ellen is lőtt a császáriakra, és Schubert, ki a galíciai és poseni lázadásba is részvevő volt - a vízi laktanyába letartóztattak. Gruber százados is ott van, mely a feladó szerepet viszi a kihallgatásoknál. Pozsonyból Bécsbe vittek bennünket, hol először a dolgozóházba zártak. Másnap elkülönöztek bennünket a közlegénységtől, s a Burgtor felé csuktak be; egy pár hét múlva pedig újra azokat külön vették, kik azelőtt a császári seregnél szolgáltunk, s a gumpoldsdorfi laktanyába tettek át. Kihallgatásra a törzsfogházba vittek. Itt a többi együgyű kérdések után felszólíttattam, hogy adjam okát, hogy mint császári királyi tisztet, mi késztetett arra, a császári hadsereg ellen harcolni. Én azt feleltem, hogy esküm kötelezett erre, mit én az alkotmány fenntartására letettem. Kérdésökre megfeleltem, hogy hol, minő alkalommal, mely császári vezér jelenlétében, és hogy az őfelsége parancsára kellett ezen esküt letennem. Egy pár nap múlva újra előszólíttattam. Azt kérdezte bíróm, hogy akarok-e a császári seregnél még szolgálni, mit határozottan visszautasítottam. Bécsből Königgrátzbe vitettünk, honnan kétheti fogság után mi, kik a császári seregnél mint tisztek szolgáltunk, és az activitásból léptünk át a honvédekhez, az egykori hivatalunktóli megfosztás után szabadon bocsáttattunk. Elbocsátásom nem történt a kihallgatáson alapuló ítélet nyomán - az ily formába nem is történhetett volna, mivel tetteim a törvény előtt igazolva voltak -, hanem az idemellékelt írást kaptam kezembe ítélet helyett. Én azon meggyőződésbe élek, hogy a felállított cathegoria csupán a 3 áruló megjutal- mazására volt kitalálva, tudniillik Heya, Starhemberg és Szabó századoséra, melyeken kívül csupán még én valék hasonló hivatalba, s kinek, hogy az előbbiek elbocsátása szemet ne szúrjon, szinte el kell eresztetnie. Én a hasonlólag idemellékelt úti levéllel eljöttem szeretett hazámba, s Königgrátzbe hagyott pajtásim nevébe azon kérést hozom, hogy méltóztat a tisztelt magyar kormány az említett 3 egyénen kívül még Zinnern őrnagyot és Gruber századost, ha ezek is megszabadulandnak, semmi esetre a magyar sereg soraiba elfogadni, mit oda felterjeszteni a tisztelt Elnök urat kérem. Jelen vallomány a valló előtt felolvastatván, helybenhagyatott s aláíratott. Ben kő Napóleon főhadnagy Forrás: Magyar Országos Levéltár. H 84. Hadügyminisztérium, igazságügyi osztály iratai, 5. doboz 1849:2067. Benkő vallomásának másolatát Hermann Róbert barátom bocsátotta rendelkezésemre, amiért neki ezúton is köszönetét mondok! 550
