Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Molnár András: Lipótvár feladása
- Ha kérdetek, mint erődítési tisztet, úgy csak azt felelhetem, hogy igaz ugyan, hogy gyenge a vár, nincsenek bombamentesített épületeink, hogy kevés lőporunk van, és a házaink is leégettethetnek, de mindemellett is még tartható a vár, mert van még elegendő' élelmünk, a legénységet a 2 kis casamatába, a 2 üres ló'portoronyba, a 2 kapu aljába s hova, az ellenség bombái elől elrejthetni. Ha kérdnek mint katonát, úgy azt felelem, hogy míg van élelmünk, lőporunk (s ez még van 4700 töltés, elegendő' 4-5 napra), míg az ellenség rést nem lőtt falainkba, és míg kétszer legalább onnan szuronnyal vissza nem vertük az ostromló ellenséget, addig alkudozásról ne is szóljunk. Ha pedig kérdenek engem mint magyart, úgy azt felelem, hogy utolsó csepp vérünkig védjük a várat! Ordódy erre oda nyilatkozott, hogy ő kész a várparancsnokságot annak átadni, ki a várat védhetni gondolja. Zinnern azzal állott elő, hogy ő is kész a várparancsnokságot - mely a fennemlített esetben reája esnék - annak átadni, ki a várat megmenthetni véli; a gaz Gruber pedig azt felelte, hogy ha az említett két urak lemondanak a várparancsnokságról, úgy ő is lemond a tüzérparancsnokságról. Mindamellett is Mednyánszky kész volt a várparancsnokságot átvenni. Ordódy megígérte annak átadását, de nem tartotta szavát. Mednyánszky után még Schubert (erődítési tiszt), Tóth, Lehotay, Dobozi, Csernovics és Baranyay vannak, kik utolsó percig mint jeles hazafiak, s több mások is, tüntették ki magokat. Februárius 2-án reggel kezdődött kívülről a bombázás másodszor. A várbéli tüzérek parancsot kaptak ne tüzelni. Csóka hadnagy mindamellett is tett egynéhány lövést. Tóth főhadnagy se akart a parancsolatra hajlani, de nem tudott jókor a lőporhoz jutni, mert csodájára a kulcsot elcserélve látta. Ordódy nyakra-főre parancsolatot adott a fehér zászlót kitűzni (mivel ezen függött élete) de annak előszerzése időbe került, s az ellenség még azután is lőtt egy ideig. Gróf Starhemberg mint parlamenter küldetett ki. Mi Ordódyhoz mentünk megtudni, hogy mit jelent ez, de azt kaptuk feleletül, hogy megtudjuk azt a fő őrtanyán, hol tisztgyűlés leend. Minek előtte Ordódy körünkbe lépett volna, elejébe lépett 2 olasz őrmester, s hatalmasan a vár feladása ellen szóltak. Ordódy, tudván, hogy honnan ered az ellenszegülés, tudtokra adta a Ferenc József által hirdetett közbocsánatot, mire az olaszok a vár további védéséről lehangoltattak. Most tudtunkra adta Ordódy, hogy ő az ellenséggel a vár feladása eránt alkudozásba lépett.- Oka ennek - így szólott - az, hogy mint tudja mindenki, a vár csupán még valami 4 napra van porral ellátva, hogy nincs arra semmi kinézés, hogy valahonnan segítség jönne, s hogy még az is kérdés alatt áll, hogy van-e többé magyar sereg; és mivel tudom, hogy a tiszt urak nagyobb része a vár átadását kívánja. Én most senkit többé kérdőre nem veszek; én vagyok a vár parancsnoka, s én felelek mindenről. Szavunk se volt, elbocsáttattunk. Minekutána Simunich feltételeket el nem fogadott, Ordódy feltétlenül feladta a várat. Hogy ez így egy szempillanat alatt megtörténik, gondolatunkba se volt; azt szemléltük, hogy lesz időnk ez alkudozás alatt a tárgyhoz szólani. A vár feladását megtudván, kérdeztük egymás közt, hogy már mitévők legyünk. Részemről felszólítottam pajtásimat, hogy vagdaljuk össze az árulókat s tartsuk meg a várat, de visszhangra nem talált. Mindenki ösmerte 549
