Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Molnár András: Lipótvár feladása
Lipótvár ostroma Februárius elsőjén éjjel új ágyútelepek építtettek a vár körül, mely munkálat a következő éjjel is folytattatott. Mentői gyorsabban dolgoztak kint, az árulók annál keményebben kísértgették Ordódyt a vár feladására bírni, elébe szüntelen az akasztófát állítván, mit Windisch-Grátz néki ígért; míg végül szegényt végképpen elcsüggesztették. Késő estve februárius 1-jén hadigyűlés tartatott, melybe Ordódy, Zinnern és Mednyánszky őrnagyokat, úgy mint Heya, Starhemberg, Gruber, Szabó, Swoboda és Massioneri századosokat hívta. Hogy miért választattak éppen az említett egyének, és nem más, azt még máig sem tudom. Ha nem akarta Ordódy a teljes tisztikart meghívni, miért nem hivatott minden századost meg? Vagy ha ugyancsak csupán az osztályparancsnokokra akart terjeszkedni, mit keresett akkor Massioneri ottan? Erre bizonyost felelni nem tudok, adjon erről későbbre Ordódy felvilágosítást. Annyit bizonyosan tudok, hogy ha minden tisztjelen van, a nagyobb rész a vár megtartására szavazott volna. A hadigyűlésben Zinnern, Heya, Gruber, Szabó és Starhemberg a feladásra szavaztak. Swoboda és Massioneri századosok erre semmiképp nem akartak hajolni. Ok mondották, hogy ha más nem is, de ők az olaszokkal keresztülverik magukat az ellenségen; mibe megint Ordódy nem egyezett, azt lehetetlennek mondván. Mednyánszky is felszólíttatott votizálni, de ő megvetette őket, szót se adott, hanem odahagyta a gyűlést. A gyűlés eloszlott anélkül, hogy a vár feladása kimondatott volna. Nem tudom, hogy a gyűlés vége után-e, avagy később - éjfél után - történt az, mikor Mednyánszky szóba eredt Ordódyval a vár feladását illetőleg.- Én mit mondhatok? - szólott Mednyánszky. 548
