Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
nagy Batinán várta a hiányzó, szükséges felszerelést, ez tette lehetővé, hogy a honvédzászlóaljat sürgős paranccsal visszarendeljék. Ezzel egyidejűleg Batthány Lajos is intézkedett, mivel tudomása szerint a 8. honvédzászlóalj már elindult a bácsi táborba. Parancsot adott, hogy a 4. honvédzászlóalj Komáromban állomásozó négy századát hajóval szállítsák Eszékre. Jankovics László és Jovics István várparancsnok az ellentmondásos katonai és politikai helyzetben nem vonultatták be a várba a honvéd csapatokat. Az Eszéken állomásozó csapatok tisztikarában nem bízhattak, de megítélésük szerint honvédcsapatok megjelenése Jellacic határozott fellépését is maga után vonhatja. Csupán arra tartottak igényt, hogy Darócról ezeket az egységeket szükség esetén segítségül lehessen hívni. Jellacic Szerém megyét eközben ellenőrzése alá vonta, s Verőce megye megszállását is előkészítette. Augusztus 23-án a vukovári dandársegéd közölte az eszéki várparancsnokkal, hogy két határőrvidéki zászlóalj bevonul az erőd védelmére. Jovics István a meglehetősen átlátszó ajánlatot határozottan visszautasította. Augusztus 24-én személyesen a bántól érkezett futár, amely tudatta, hogy Jellacié katonai erővel nyomul a megyébe, és tisztújítást fog tartani. Jankovics László Verőce megye megvédését katonai szempontból teljesen kilátástalannak ítélte, a megyében állomásozó csapatokat Eszéken egyesítették. Konkrét jel azonban nem utalt arra, hogy a horvát bán a vár ellen közvetlen támadást készítene elő. Ez intette óvatosságra a várparancsnokságot, és nem hívták segítségül az Eszék mellett állomásozó honvédeket, nehogy ezzel Jellacié fellépését kényszerítsék ki. A legfelsőbb magyar vezetés azonban nem habozott. Augusztus 27-én István nádor szólította fel a várparancsnokot, hogy vonultassa be a várba a honvédeket, Batthyány Lajos pedig ugyanezen a napon titkos és határozott hangú parancsot küldött Vitalis Ferencnek, hogy ha kell, erővel szállja meg az erődöt. Mészáros Lázár augusztus 29-én ismételten cselekvést sürgetett a 8. és a 4. honvédzászlóalj parancsnokaitól, Kossuth pedig Csányt illetve a várparancsnokot szólította fel azonnali intézkedésre. 1848. augusztus 30-án Jellacic határőrvidéki csapatai minden ellenállás nélkül megszállták Verőce városát, a sorezredi csapatok a megye egész területéről visszavonultak Eszékre. Az eszéki haderő a Szerém megyéből visszavonuló 16., Zanini gyalogezred századaival számban jelentősen gyarapodott. Nyolc század Zanini, két század 2. Sándor ezredbeli, és két század Wasa-gyalogság állt a várparancsnokság rendelkezésére. A csapatok megbízhatósága és eltökéltsége azonban nagyon is kétséges volt. A fenyegető katonai helyzet hatására az eszéki várparancsnok cselekvésre szánta el magát. Felszólítást intézett a 8. honvédzászlóaljhoz, hogy szeptember 1-én vonuljon a várba. Vitalis Ferenc őrnagy már augusztus 31-én egyesítette csapatait a 4. honvédzászlóaljjal, így 10 század honvéd közeledett Eszék felé. A Hadügyminisztériumtól érkezett parancs ebben a helyzetben szólította fel a vár tisztikarát világos és egyértelmű állásfoglalásra. A tisztikar sajátos semlegességi nyilatkozattal tagadta meg az engedelmességet. A várat az Összmonarchia császári tulajdonának nyilvánították, amelyet a Magyarország és Horvátország között kitört háborúban mindkét 505
