Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
félnek semleges területnek kell tekintenie. Ennek megfelelően a várőrség a legnagyobb kitartással fogja a várat védelmezni az utolsó emberig, és minden támadást - akár magyar, akár horvát oldalról történjék is minden rendelkezésre álló eszközzel visszaver. Ha magyar nemzeti zászlóaljak vonulnának a várba, azt Horvátország és a határőrvidéki katonaság elleni hadüzenetnek tekintik, akik ellen, mint egy zászló alatt szolgáló fegyvertársak ellen, harcolni soha nem fognak. Ha azonban Horvátország sértené meg a semlegességet, akkor az ellenségeskedést viszonozni fogják, és a nemzeti zászlóalj segítségét is igénybe veszik. A nyilatkozat diplomáciai mestermű. A várost és a várat gyakorlatilag kivonta mind a magyarok, mind a horvátok fennhatósága alól, mégpedig úgy, hogy bármely oldalról történő komolyabb fellépést úgy akadályozott meg, hogy a szembenálló feleket egymással tartotta sakkba. Mind a horvátok, mind a magyarok kísérletet tettek a helyzet megváltoztatására, egyelőre eredménytelenül. Az erőd további sorsa a horvát-magyar erőviszonyoktól függött. Az eszéki vár biztosítása (1848 október) A Magyarországra betörő Jellacic Bunyik Józsefet bízta meg azzal, hogy Eszéket kerítse a hatalmába. A báni biztos a magyarokhoz hű vezetést érvénytelennek nyilvánította, október 7-én és 8-án megtartott gyűlésen illírpárti polgármestert és városi kapitányt nevezett ki, az új hivatalnoki kar kizárólag a bánnak engedelmes személyekből állt. Magyar polgárokat tartóztatott le, toborzást rendelt el. A várbeli tisztikar jóindulatú semlegességet tanúsított. A horvátok magyarországi veresége, a bécsi forradalom híre, a magyar országgyűlést feloszlató és az országot katonai igazgatás alá helyező október 3-i uralkodói manifesztum elutasítása az erőviszonyok megváltozását mutatták. A törvényes kormányt helyettesítő Országos Honvédelmi Bizottmány, és elnöke, Kossuth Lajos erélyesen látott hozzá az ország védelmének biztosításához. 1848. október 12-én az OHB Bunyik Józsefet törvényen kívül helyezte, és elrendelte, hogy mint lázítót fogják el és állítsák statáriális bíróság elé, a korábban megválasztott tisztviselőkart pedig helyezzék vissza hivatalukba. Egyben Jovicsnak is kemény hangú felszólítást küldött, hogy egy hét alatt Eszék várát a törvény iránti engedelmességre térítse vissza. Október 16-án Eszékre is megérkezett az OHB határozata, amely megparancsolta, hogy hét napon belül a várakban tűzzék ki a magyar lobogót, a tisztek pedig írásban kötelezzék magukat, hogy az OHB parancsainak engedelmeskednek. Jovics István nyílt és világos utasítást Bécsből még ekkor sem kapott, arról viszont értesülhetett, hogy közvetlen felettese, Blagoevic Imre altábornagy, Péter- várad parancsnoka hosszas ingadozás után az OHB parancsát teljesítette. 1848. október 18-án kitűzték a magyar zászlót, mindez azonban még belefért a kinyilvánított semlegesség fogalmába, mert a városháza erkélyén a horvát, a vártemplom tornyán az osztrák zászló lengett. Az OHB által követelt nyilatkozat azonban világossá tette, hogy az eszéki várőrség tisztikarának jelentős részére nem lehet számítani. A Zaniniek pa506
