Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
I ivwíjn mögöttes tartalom csak többszöri olvasásra válna világossá. E novella megértéséhez nagyfokú elmélyülés szükséges. Az a kérdéses, hogy szükséges-e egyáltalán a novella álomjelenetének szöveghű ábrázolása. Lehetséges, hogy a néző figyelmét elvonja az erőszak, ezek a borzalmas képek, és nem tud kellően a „lényegre", a mondanivalóra koncentrálni. Úgy gondolom, nem szerencsés az, ha a képi szerkesztettség mellett nem jelenik meg egy filmben megfelelő hangsúllyal a mondanivaló is. Csáth Géza legismertebb - és egyben a legtöbbet elemzett - novellája az Anyagyilkosság. Ez az írás valóságos remekmű. Az ember valósággal beleborzad olvasása közben. Próbáljuk csak megérteni, hogyan képes két tizenéves ilyen szörnyűségekre! Gondolkozzunk el milyen világ is az, amelyben ilyet meg lehet (kell?) tenni. A mondatok egyszerűsége, a közlés tárgyilagossága csak fokozza ezt a döbbenetét. Akárhányszor olvassuk ezt a novellát, újra meg újra valami kimondhatatlan iszony és borzadály fog el minket, amit talán nem is akarunk megérteni. Elég ezt érezni... A novella - a már sokszor idézett - baljós mondattal kezdődik: „Ha szép és egészséges gyermekeknek korán meghal az apjok, abból rendesen baj származik." A kezdés az egész novella hangnemét meghatározza. Ebben az írásban nem találunk díszes jelzőket, festőién szép képeket. Mindent csak elénk rak, az elbeszélés hangneme néhol szinte szenvtelennek tűnik. Nem magyaráz semmit, csupán a tényeket, a megmásíthatatlant teszi elénk. Talán ő maga is fél azt megmagyarázni, hogy képes valaki a saját anyját megölni, majd mintha mi se történt volna, mellette aludni. Igaz, felsorakoztat néhány érvet, például: „a két fiát éppen olyan keveset csókolta, mint verte", a Witman fiúk apjuk halála után egyedül maradtak anyjukkal, és az ingerszegény környezetben nem találtak megfelelő társat. Csáth „csak" ennyi érvet tud felhozni mentségül arra, amire talán nincs is mentség. Külön tanulmányt lehetne írni arról a pillanatról, amikor az idősebbik Witman fiú odaugrik anyjához, és leszúrja őt. így nem is vállalkozom ennek a szörnyűséges tettnek az igazi okát megmagyarázni. Ezt mindenkinek magának kell feldolgozni. Az Anyagyilkosság című novella cselekménye rendkívül filmszerű. Nem a novella nyelvezete miatt, hanem a helyszínek és szereplők döbbenetes beszédessége miatt. Ezt jól felismerte Szász János, és még jó novellákat Választott az Anyagyilkosság mellé. A Witman fiúk című film kétségtelenül jól sikerült alkotás, ami nem csak a rendező, hanem az operatőr (Máthé Tibor) és a jól kiválasztott szereplők játékának köszönhető. Szász János érezte, hogy nem lehet egy másfél órás filmet csinálni csupán egy novellából, ezért Csáth más műveit is beleszőtte a történetbe (például: A vörös Eszti, Kis Emma). A film formanyelve tökéletes. Talán „túl" tökéletes. Nem tartom szerencsésnek, ha egy filmben a rendező és operatőr után „szalad". A képi világ jobban kiemelt a tartalmi mondanivaló helyett, ami egy Csáth-novella filmre vitele esetén szerintem nagy hiba. Vitathatatlan, hogy a filmben szereplő képek és helyszínek nagyon kifejezőek; ügyesen játszik az operatőr a
