Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
Jvyvxyv rnu/,A mafák felnyúló, vékony foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában. A kertek virágai minden illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott, torlódott az utamon, összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával." A kép kísértetiesen hasonlít A varázsló kertjében leírtakra; E novella hasonlóan remek példa a vizualitásra éppúgy, mint A varázsló kertje és A varázsló halála. Az álom leírásában ismét felfedezhetjük Freud álomelméletének hatását. A novella főhőse csak álma során döbben rá saját fájdalmas sorsára. Az ébrenlét, a józan gondolkodás ideje alatt a túl tudatos gondolkodás nem engedi számára, hogy életét megfelelő éleslátással tekintse. Az álomban a tudatos gondolkodás szerepét átveszi az ösztönökre hagyatkozó megérzés és tapasztalás. A felnőtt ember számára a túl tudatos életszemlélet miatt nem adatik meg az a harmónia, amit gyermekkorban átélhetett. Ez a harmónia a mesékben, a fantázia világában jól megfogható, emiatt is voltak a mesék ekkora hatással Csáth Gézára. Az álmok megfilmesítése mindig is „hálás" téma volt a filmművészetben. Gondoljunk csak a szürrealistákra, akiknél az álmok és az álomszerű víziók voltak az alkotások középpontjában. Csáth Géza életét szintén egy nagy álom formájában lehetne megfilmesíteni. Az álom a maga zavarosságával kitűnő eszköz lenne az ellentmondásokkal teli életét megjeleníteni. Fia az életére való visszaemlékezés nem kronologikus sorrendben történne, a néző „csupán" benyomásokat szerezne. A második jelentős novella, aminek szintén freudi magyarázata van, A béka. Ebben a novellában is a főszereplő elfojtott vágyai jelennek meg. Az alom a tudat alatti, burkolt vágyakat és elfojtásokat fejezi ki. Az álomban megjelenő csúf békával való viaskodás a halál megvál- toztathatatlanságával való könyörtelen szembenézés szimbóluma. A történet főszereplője úgy próbál a felelősség érzése alól kibújni, hogy álmában a békával viaskodik, abban reménykedve, hogy megmentheti halálos beteg feleségét. A főszereplő Csáth) tehát menekül a lelkiis- meret-furdalás elől. Mindez természetesen burkoltan jelentkezik a műben, hogy ezt megértsük, ismernünk kell Freud elméletét. Az álom meglehetősen naturalisztikus képekben jelenik meg: „... Mintha egy halálra kínzott kicsi gyerek nyöszörögne. Mintha valami kitépett szárnyú vén bagoly üvöltene az éjszakába az elmúlásról... Béka volt... Szőrök voltak a testén... Teste halotti bűzt terjesztett... Hatalmas bömbölésbe kezdett, mely oly erős volt, hogy lónyerítéshez hasonlítanám... Zöld varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bűzös folyadék jelölte az útját... Azután rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér freccsent az arcomra és éreztem, hogy a tehetetlen állat micsoda erőfeszítést tesz, hogy elmeneküljön..." Nem lenne célravezető, ha ennyire naturalisztikus részletességgel filmesí- tenénk meg e novellát. A történet első látásra banálisnak; a durvaság, a nyers erőszak ábrázolása öncélúnak tűnne. A