Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
Várjunk - törte meg a csöndet Gerda - s abban a pillanatban, hogy-ezt kimondta párnanyugalom telepedett erre a furcsa faházra, kifürkészhetetlen titkok jelenléte érződött. Volt, aki elálmosodott, s el is aludt. Hatszárnyú angyalok jelentek meg, majd láthatatlanokká váltak, sűrű köd, némaság, szűrt fény, s a lehunyt szemek. Szűrt fény volt mindenütt, kint már az éjszaka fényei csiklandozták az eget - micsoda egy kifejezés —, mindenesetre valami itt igaz. De micsoda! Mást kell mondanom, szól Gerda, a csillagok fenn az égen táncot járnak örömükben, még, bár nem hiszed el, humoruk is van. Üldözöm a valót, üldözöm azt a testet, üldözöm a valót, üldözöm azt a testet, mi hozzám való. Nem furcsa már a kifejezés, hiszen ezen a helyen rájöttünk, más formában ugyan, de ugyanott vagyunk, ahol minden évben egyszer-kétszer, más-más formákba öntve. Csillog az arany gyertyaláng, Csillog a tűz, á parázs, Csillog mindaz, ami van. Reggel 4 órakor felébredt a hét jóbarát. Csodálkoztak a termeken, telefonok a falakon, villanyírógépek az ott látható asztalokon, és mindenütt a termekben változatlanul fűrészporos kályha, vaságy. Egyszer el kell menni, Egyszer meg kell tenni, Egyszer szabad csak szólni, Egyszer szabad csak megszólalni, Egyszer szabad csak... És még egyszer, És még kétszer, Hetvenhétszer, - Egyszer. Tűnődik a világ, töpreng az ember, elenyészik a tudomány. Volt egy furcsa látomásom; - nem tudok válaszolni rá. Egy azonban biztos: a sors valódi és tetsző, látható és meddő, felvértezett és sebezhető, biztonságos, és itt jön az, ami: „My story is a dark story..." Most fejtsd meg! Gerda elnevette magát. Ez éppen olyan, mintha tíz ember közül kilenc röhögne, és mikor ők elcsendesednek, a tizedik elkezd nevetni. Lehet ez tíz jóbarát, az élet sok mindent produkál. Lovak vágtatnak a nyílt mezőn a nagy fűben, Sörényük lobog, mint a szabadság, Patáik nyoma a földhöz sem ér, Milyen gazdag a világ. Az őrhelyeken katonák, S ekkor szólal meg Gerda: . Ebben a világban: föld és ég között Lapul a Nap, este van.
