Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
I IVU/JV Simaszélű papírlapot tartok a kezemben, hajtogatok, játszom, mint akinek van ideje. Furcsa, nekem nincs, s mégis minél-minél kisebbre hajtogatom; - majd elteszem, vajon miért (?!). Lengetem az ingujjamat, Szellő érintkezik velem, A kipárnázott sarkokon megjelenik Egy arc. Mégegy arc és még három. De vajon minek! Most megfogódzkodom. Csengetek közben az éghez, fülelek, - s lassan, egészen lassan, lassabban, mint ahogyan lassan ballag az ember, ha lassan ballag, érkezik a hang: Emelkedjék fel, vedd elő az iménti papírlapot, nyissad szét teljesen, s olvasd el a kézírást. Gerda felvette, a papiroson írott szöveg a következőképp: „Gyűjtsetek fát, rozsét, sokat, - hamarosan nagyon hideg lesz, az utak járhatatlanokká válnak, ezért kérlek benneteket, szerezzetek be pl. élelmi-szert, miegymást." Gerda elcsodálkozott. Szólt Pelágiának, s mindannyiuknak; - irány az erdő. Egy 1 hetet töltöttek el így, gyűjtöttek és gyűjtögettek. Az egyik szobából kivitték a vaságyat, a kályhát egy másikba, s ebbe a szobába hordtak be minden tüzelőt. A rozsét és a faágakat gondosan földtől a plafonig rakták rendre. Nyolc ilyen sor után betelt tüzelővel a terem. A következő hét nehezebb volt. „Mentettek" egy gépkocsit, s elővették a térképet, s a legközelebbi települést keresték. Nagyon-nagyon messze volt, északnak. Elindultak. Amikor megérkeztek, látták, hatalmas tömeg áll az élelmiszerboltok előtt. Beálltak a sorba. Hat nap telt el, mikor rájuk került a sor. Av, egész üzlet már majdnem üres volt. Tizenöt csomag tartós kenyeret, három liter tejet és hat kilogramm sajtot tudtak vásárolni. Már az is nehéz volt, hogy kifurakodjanak valahogyan a boltból, végül sikerült, beültek a gépkocsiba, alig fértek el. A legközelebbi nyomóskútnál megálltak, a két mar- monkannát vízzel töltötték fel, s pontban éjfélkor értek a faházhoz nagy nehezen. Az egyik teremben a vaságyra lepakolták az élelmiszert, s akkor, ahogy az ablakon kinéztek, látták, elkezdett esni a hó. Egyre-egyre nagyobb pelyhekben esett, már vagy húsz centiméteres volt a friss hó kint a talajon. Gerda fellélegzett, ránézett a többiekre, egyszerre kacsintottak mind. Álomszivárvány a szemünk héja, Szemünk színe zöldesbarna, Szemünk alatt a rovátkák Mesélnek és mesélnek egy Esernyőt tartó kislányról. Álomszivárvány a szemünk héja, Szemünk színe zöldesbama, Álomkislány esernyővel, Beszél hozzánk folyékonyan. Álomszivárvány a szemünk héja.
