Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Pomogáts Béla: Az integrációs politika és a magyar-román kiegyezés
POMOGÁTS BÉLA Az integrációs politika és a magyar-román kiegyezés Regionális integráció és európai integráció A közép-európai térségben 1989-1990-ben viharos gyorsasággal, mégis (Romániától eltekintve) „bársonyos” kíméletetességgel lezajlott „rendszer- váltás” napjaiban sokan bizkodtak abban, hogy a 19. század magyar, lengyel, cseh és román demokratáinak történelmi álma a régió népeinek kölcsönös kiengeszteló'déséról és összefogásáról talán néhány esztendő' leforgása alatt valósággá válik. Sokan ezzel a történelmi bizakodással is figyelték a bukaresti, prágai és pozsonyi eseményeket. A,rendszerváltó” magyar politikai élet minden egyes áramlata és képviselője: a magyar, a szabad és fiatal demokratáktól a szocialista pártban megerősödő reformistákig egyöntetűen egy régi „geopolitikai álom” hatása alá kerültek, és többé-kevésbé bíztak abban, hogy a moszkovita kommunizmus béklyóitól szabaduló közép-európai országok egymással összefogva igyekeznek majd eljutni a nyugati nemzetek közösségébe. Gondolataik között megjelent egy régi hagyomány: Kossuth Lajos, Teleki László, Jászi Oszkár és Ady Endre vagy éppen az osztrák Otto Bauer és Karl Renner, a szlovák Milan Hodza, a román Aurel Popovici nagyjából közös eszméje a dunai összefogásról, a közép-európai nemzetek szövetségéről. A bizakodás nem tartott túl soká, a történelmi reményeket igen gyorsan elfojtották a napi politika eseményei: a marosvásárhelyi március, majd délszláv háború, és végül a közép-európai posztkommunista-nacionalista-etnok- ratikus rendszerek, az Iliescu, Meciár és Milosevics nevéhez fűződő alig palástolt diktatúrák, amelyek semmi jóval sem kecsegették a közép-európai összefogás és integráció ügyét, és persze hallani sem akartak a kisebbségben élő magyar közösségek közületi jogainak érvényesítéséről. Egy nagyszabású történelmi stratégia - amely legalább részben orvosolni tudta volna a magyarság trianoni sérelmeit, teret adott volna a modern Európa eszményeinek és elősegítette volna a régió nyugati befogadását és felzárkózását - a történelem során nem először - ismét vereséget szenvedett, és ahogy ez 1848-ban, 1919-ben és 1945-ben is történt, Közép-Európában ismét az idegengyűlölet, a nacionalizmus, a csendes vagy éppen véres „etnikai tisztogatás” jutott történelemalakító szerephez. Következésképp a térségben felerősödtek a dezintegrációs tényezők, és a régió több országa, mindenekelőtt Románia (egészen az 1996-os újabb politikai fordulatig), Szlovákia és (Kis)Ju241
