Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Kerékgyártó György: Fitria
5. Imádta Márti a szalonnás tojást, sok szalonnával és kevés tojással imádta. Az a szó, amelyet pedig áhítattal súgott-búgott egymásnak erdő-mező, hegyvölgy, hogy koleszterin, semmit nem mondott neki. El fogsz hízni, lányom, csóválta a fejét az édesapja derűs vasárnapokon, mikor Márti háromszor nyúlt a zsíros csirkepaprikással töltekezett tál felé, de ő néni hízott el, csakazértsem, mert szeretett borsót törni idősödő apja orra alá. És mert titokban, amikor egyedül érkezett haza garzonjába, hashajtók tucatjait tömte magába, hajnalig nem aludt, annyiszor rohant a fürdőszobába; de reggel már serényen törte a tojások gyögne héját, és vadul tépte egy konyhakéssel a szalonna húsát. És ő nem tartott otthon szalonnát, tojást, mert az a szó, hogy koleszterin, riasztotta őt, mert ő az a fajta volt, aki betojik egy kis körömpörkölttől. És ő brióst evett reggelire, szezámmagos zsömlét meg gabonamagvak pelyheit, tejet ivott hozzájuk vagy gyümölcsteát, és egy félórát kerekezett a szobabiciklin; úgy vélekedett, aki ajándékoz, aki segít, annak mindig jó formában kell lennie, és terhes is lett volna neki minduntalan új ruházat után szaladgálni. Márti dühödten tépte föl és csapta be a hűtőszekrény, a spejz ajtaját, ingerülten túrta szét az asztalra készített vitaminkoncentrátumokat. És közben ő édesdeden aludt vánkosán, és boldog volt ő, mert álmában nem kellett arra a két szóra gondolnia.- Tulajdonképpen miért nem mész te dolgozni? - kérdezte Márti a szobaajtóban megállva, meglehetőst fenyegetően, mert a húsvágó késről elfeledkezett, az ott billegett a jobb kezében, mintha munkáját készülne elvégezni.- Milyen nap van? - kérdezett ő is, miközben két karjával fogást keresett a fölgyűrt lepedőn.- Nincs szalonna.- Főzöl egy kávét? Márti, aki imádta a szalonás tojást, aki sok szalonnával, kevés tojással imádta, nem evett szalonnás tojást, és érezte, szólnia engedtetik, hát olyat szól; és ő nem ivott kávét, és érezte, ha most ajándékoznia, segítenie volna szükséges, bizony híján volna erejének, csak tátogna megilletődötten, mint a partravetett sülthal a szatyorban - igen, ilyen kuszán voltak metaforikusak a gondolatai, amikor nem ivott kávét ő. És belépett ő a zuhany alá, és elcsavarta a csapokat, és becsukott szemmel tapogatózott a tusfürdő után, amikor érezte, hogy jeges fuvallat söpör végig a helyiségen, behasít oda, a forrvízből vont pajzs alá is, és kinyitotta ő a szemét. Márti képtelen volt meg- bocsájtani az ő szalonnás tojásának elmaradása miatt, éhes volt, sértődött, ingerült.- Miért nem mész dolgozni?- Nem vagyok jól - hazudta ő. Nincs jó, ő nincs jól!, ismételgette Márti körbejárva a szobában, időnként - teátrálisan - az égnek lendítve mindkét karját vagy - teátrálisan - csapkodva a térdét heves ciccegés közben; nincs jól. És kilépett ő a fürdőszobából, és látta Mártit körbejárni, ciccegni, és bocsánatot szeretett voln kérni, mintha úgy illett volna, mintha mindez Márti lakásán történt volna, a garzonban, ahol mindig majonézes salátát habzsoltak lefekvés előtt, tévénézés közben; de csak ült ő a franciaágy szélén, és a kávéra gondolt. O nincs jól! 237
