Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Kerékgyártó György: Fitria
- Mintha sodródnék - mondta ó' diplomáciai érzék nélkül, és egyáltalán: bármiféle érzék nélkül; mert tudnia kellett volna. Mártit semmivel sem bánthatja meg jobban annál, hogy sodródik mellette.- Na, tessék - fakadt ki Márti -, ő nincs jól! Sodródik. Meghalt az apád, jó, szomorú, de attól még nem kell úgy csinálni, mintha csak neked halt volna meg valakid. Dehát annak már három éve! Mindenkinek meghal valakije. Ő nincs jól! A Manyi néninek is meghalt a macskája, jó, az nem ilyen, de 8 sem szevedett ennyit. Tessék, 8 nincs jól, azt mondja. A mindene volt az a macska, érted? Éjjel vigyázott rá, aztán fölakasztották. De nem szólt semmit. Eltemette, kész. Most van egy másik macskája. És 8 nincs jól!- Dehát fiú apa nélkül... Olyan hülyeség!- Tudod, mit csináljál te, tudod? Tessék - kiabált Márti, s az íróasztal fiókjait kezdte ráncigálni, cibálni, de olyan hevülettel, olyan az odabent megbújt papírok kiröppentek, s óvatosan levitorláztak a parkette. Márti egy szabvány füzetet hajított át a szobán, ami éppen az ágy szélén állapodott meg. És tudta 8, hogy üres füzet, az elmúlt héten vásárolta, mert névsorokat kellett volna bevezetnie abba a füzetbe, meg mindenféle befizetett összegeket a nevek mellé, és emlékezett, hogy nagyon dühös volt ő a vásárlásnál a megugrott árak miatt. - Tessék - kötözködött Márti -, vezessél naplót, az segít. A pszichológusok is ezt csinálják, leiratnak veled mindent, még az álmaidat is, aztán jobb lesz. A Klári mondta, ö volt pszichológusnál. írjál le mindent, és jobb lesz.- Mit írjak?-Ami volt. Hogy meghalt. Hogy sodródsz. Aztán néha olvasd el, az fontos. Mire a végére érsz, minden jobb lesz. És járjál be dolgozni! Hogy 8 nincs jól. És hosszan forgatta 8 a füzetet a kezében, aztán az íróasztalhoz lépett, átugorva a parkettet borító lapokat, és ugyanolyan lázasan keresgélt, mint Márti néhány pillanattal korábban. És tollat kerített 6, és fölnyitotta a füzet fedőlapját, és leírt egy mondatot. Ebben mindannyian egyetértettünk: olyan hülye halál, amilyen apánkat elragadta, nincs is. És az édasanyja jutott eszébe, akinek még mindig tartozott a szendvicssütővel, és újra elolvasta ő a szöveget, és úgy érezte, nem egészen pontos. És akkor az apánkat és az elragadta közé zárójelben odaírta ő, hogy férjünket. És látta, hogy ez jó. És szájába vette ő a golyóstoll végét, szopogatta azt, a fejét vakarászta, a lábfejét gyömöszölte, aztán dörgöléssel igyekezett eltávolítani a tintanyomokat a talpáról, és észre sem vette, hogy húsz perc telt el így. És akkor ő véletlenül az órára pillantott, és mégis észrevette, hogy már húsz perce szopogatja a toll végét, és gyömöszköli meg dörgöli a lábfejét. És nadrágot húzott ő, pulóvert öltött, és kiválsztott egy megfelelő állapotban lévő cipőt, és megállt egy pillanatra az előszobában.-Hozok szalonnát meg tojást. Főzzél kávét! 238
