Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Kerékgyártó György: Fitria
alázatos arccal bocsánatot kér, mintha őszintén tenné. És a Madách tér közelében, ahol haragját igyekezett kiadni ő girbegurba utcák fölfedezésével, megtorpant hirtelenül, közelébb lépett a falhoz, majd nekifutásból ülepen rúgta ő a férfit, aki az egyik beugróban eresztette el éppen vizeletét. És hazaérvén Samu bácsi macskáját, mely az ő balkonjának korlátján szeretett leginkább napozni, egyszerűen letaszította ő a második emeletről, és kéjes örömöt érzett, amikor nyervogni hallotta a megcsúfolt állatot. És megöntözte ő a balkon virágait is, és jó alaposan tette ő ezt, mert megelégítette egy pillanatra, hogy a kólás Lajos vevői sipítozva szaladnak szerte az ő öntözőkannájának sugara alól. És csak akkor nyugodott el ő végre, amikor maga a kölás Lajos dörömbölt az ajtaján, hogy nyisd ki, nyisd ki, te szemét!, tudom, hogy bent vagy; akkor egy szempillantás alatt kikapcsolta ő a rádiót, és megbújt a szobában. És sunyin lapított ő, és érezte, semmi kedve most Mártit fogadni, aki paprikás krumplit ígért estére, pedig azt egyikük sem szereti, ráadásul Márti mindig odaégeti a paprikás krumplit, mert mindenfélét csinál főzés közben. És az is elborzasztotta őt, hogy Márti majd énekel az ő fürdőszobájában, aztán egész este kimonóban jár-kel a lakásban, a távirányítón babrál, végül kiválaszt egy vidókazettát, és elalvás előtt megsértődik, hogy ma sem mentek sehová. De Márti megjött, késedelem nélkül, mi már magában idegesítő volt, odaégette a paprikás krumplit, lengén járt kelt, tévézett, vidózott és megsértődött. És bekanalozott ő a sötétben a kezével az ágyon végignyúlt Márti meztelen dereka alá, mert azt mégsem bírta volna, hogy magára hagyottan aludjon el. (VI.- Szerintem őrülj, hogy megszabadultunk tőle! - harsogott az Öreg ördögi rafinériával. - Te, ez át akart verni. Ez hülye volt. Ez tényleg hülye volt.- De valami meló, az azért kéne.- Meló! Előleg, aztán léc. Szevasz! Ha nincs előleg, nincs miről beszélni. Nézzél rám! Én is melóztam. Elmész szargyárba nyelőcsőnek? Kirúgtak. Ezek mindenkit kirúgnak. Olyanok. Mész, melózol, kirúgnak. Ezt akarod? Nem mondom, ha fizetnének, az jó. De nem fizetnek. Melózol, sehol semmi. Becső- dölnek. Ez a menet. Te meg ott vagy pénz nélkül. Higgyél nekem!- A Penge is melózik. Fizetnek is. Mi volt? Itt volt a Penge is velünk, eladott mindent, most meg melózik, aztán csak akkor jön, ha kell neki valami.- A Penge, az burokban született. Nézd meg a Professzort! Hatvan éves; nem csinál semmit. Húzza a kocsit, összeszed mindent, aztán eladja. Annak nincs szerencséje. Ezek kirúgnak mindenkit, csak az olyanokat nem, mint a Penge. Téged is kirúgnak, nem fizetnek, és kirúgnak, menjél csak oda!- Na, jó, indulok, mert nem lesz helyem. És elhatározta ő ott Márti mellett fekve, elfogadva az idegennek érzett test felé sugárzó melegét, hogy összeszorítja a száját, a gondolatait is megtartóztatja, és nem mondja ki azt a két szót. És hogy mostmár visszaviszi az édesanyjának a szendvicssütőt. 236
