Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Kerékgyártó György: Fitria
hetett, de már vége, vége. És a két jövevény elé sietett, hogy üdvözölje őket, és átadja ajándékait, és segítő kezet nyújtson feléjük. (III. Menni fog, amilyen hülyén ez vigyorog, gondolta az Öreg, mert rafinált volt, ördögien rafinált.) Jn. 9, 7. És monda néki: menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött).- De nem vállalunk akármit. És valami előleg is kell - vágott bele a fiatalember.- Hol laknak? - És boldog volt ő.-Ja, ha külváros, akkor a duplája. Az előlegnek is. A vidék almás - közölte a fiatalember. (IV. Anyád, gondolta az Öreg, mert mindenkinél rafináltabb volt. Aztán még úgy magában hozzátette, jól van, öcsém, mondd meg neki!)- Az utcán alszanak? - És boldog volt ő. És összenézett a fiatalember az idős bácsival, és látható volt, sem a fiatalember, sem az idős bácsi nem érti, mivégre ez a faggatózás. És nem akarta ő, hogy a titok titok maradjon, hát gyorsan elmondta, amit elmondani ide érkezett.-Uraim, én együttműködést ajánlok. Igaz, ez lemondásokkal jár, de a vége a fontos. - És boldog volt ő. (V. Anyád, gondolta az Öreg mindenkinél rafináltabban.)- Nem értettük meg egymást - jelentette ki a fiatalember. Az idős bácsira nézett, aki rafináltan visszatekintett rá, s egyetlen szó nélkül elindultak a buszmegálló felé.- Váljanak! - kiáltotta, és boldogtalan volt ő. Bérvudu, mégiscsak, dör- mögte magának ő, és hozzátette még azt is, hogy dekonstrukció. És a Budapest nevű város nyugtalannak mutatkozott ezen a délelőttön. Fölszállt ő a hazafelé tartó 9-es autóbuszra, és azon kapta magát, hogy erőből gyomorszájon vág egy vétlen kínai férfit, mintha csak véletlenül tenné, mintha a jármű kiszámíthatatlan mozgása volna az oka, s azon is kapta magát ő, hogy 235
