Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Kerékgyártó György: Fitria

végéből. És a kínai büfé előtt most csak ketten álltak, de azok sem ettek, szembefordították egymással a kutyáikat, és megvetően néztek egymásra, amint állataik morogni, vicsorogni kezdtek. És a piac felől mindenféle emberek érkeztek hatalmas csomagokat ráncigálva maguk után, csaknem elsodorva őt, s ezek is mind más nyelven beszéltek.

És leült ő arra a kőszegélyre óvatosan kémlelve, nem lepi-e meg a dzsekis úr. Bérvudu, dünnyögte már megint, mert a dzsekis urat nem látta, de úgy érezte, valaki figyeli. Fölállt ő, körbejárta a sarki zöldségesstandokat, de közben tekintetével a rejtett zugokat kereste, az alkalmas megfigyelőállásokat vizslatta. Banánt is vásárolt ő, egy egész fürtöt, hogy ne legyen föltűnő tétova járkálása, és nem is sejtette, hogy átvágták a palánkon. És a közeli gyógyszertár kirakata felé fordult ő, hogy annak üvegében fedezze föl titkos követője tükörképét, de csak szuperegészséges samponokat látott, extrabiztos fogkeféket, ultrahatékony tyúkszemtapaszokat és hipergyorsan ápoló pattanás elleni krémeket. Ennek a fele sem tréfa, gondolta ő, pedig az volt.

(II.- Na, ez betojt a Pengétől. El fog menni.-Itt marad ez estig is, látom a rugózásán - válaszolt az Öreg, mert rafinált volt, ördögien rafinált. - Nem beteges ez? Pont úgy néz ki, mint aki becsinál egy kis körömpörkölttől. Fogadjunk, hogy cukormentes a rágója!- Bélám, adjál már még kettőt!-A töltött káposztát tejföl nélkül eszi, az biztos. Nézd meg! És olajjal főzi. Ha egyáltalán ő főz.- Igyál inkább, Józsi bácsi!- Na, öcsém, ez azt se tudja, a ló merről rúg, merről harap.

És vásárolt ő egy újságot, mert hosszúra nyúlt a várakozás a Budapest nevű város idegesen nyüzsgő utcáján, és mert pontosan kívánta tudni, mit játszott az este a Ferencváros. És mérges lett ő, hogy a Ferencváros már megint azt játszotta. És inkább figyelte ő a botjukba kapaszkodó öregeket, akik kis, kerekes bevásárlótáskát húztak maguk után, meg a százkezű kismamákat, akik babakocsit kormányoztak, cekkereket cipeltek, erősen tartották a tacskó pórázát és oda-odasóztak a nyűglődő nagyobbik gyereknek, meg a megállóban zsebre tett kézzel ácsorgó urakat, akik mellett időnként pazar autók fékeztek, hogy a pazar autókban ülő nyolc másik úr egyszerre kiabáljon ki rajta, egy pillanatra sem halkítva a dübörgő zenét. És épp visszaült volna ő a kőpárkányra, mert elhatározta, hogy ha az emberek hülyék is kinyújtani a kezüket azért, amit tálcán kínálnak eléjük, ha nem is illenek egymáshoz a Budapest nevű várossal, ő azért maradt, és betölti hivatását, ajándékoz, segít, mert ma még ő az egyetlen, aki tudja, hogy ajándékozni és segíteni kell, de holnap talán már mindenki tudni fogja, amikor meglátta a tegnapról ismert fiatalembert közeledni. És az öröme kettős öröm volt, mert a fiatalember nem egymaga érkezett, egy idős bácsi kísérte, és ő úgy érezte, mégsemvolt minden hiába, amit ő rontásnak érzett, csak a kellemetlenségek rövid sorozata le234