Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Józsa István: Közép-kelet-európai utópia
JÓZSA ISTVÁN Közép-kelet-európai utópia TARKÓVSZK3J PÉLDÁJA Dramaturgia Az orosz rendező stílusát azon élettények, cselekedetek sajátosságait leírva ragadhatjuk meg, amelyeket az országa, régiója szőkébb helyzetével, a „helyzettel”, illetve a tágabb világállapottal szemben fűz egymásba. Következmények, a mindennapi kihívásokra adott válaszok. „Cselekmény’? Abban a tudatban kell közelednünk, persze, hogy át kell fognunk aztán a teljes távot, amely az egyes mozzanatok, materiális aktusok partikuláris elvontságától a nemzeti szellem zsenialitásáig teljed. E két pólus között interpretálandó a nyolc film dramaturgiai konstrukcióinak korszellemhez való viszonya. Ezeknek a filmeknek már maguk a témái felszabadítanak, feldolgozásukat tekintve pedig a konstrukció ideje szintetikus idő; ha a forgatókönyvnek lényegében semmi köze sincs az aktualitáshoz - mint például az Iván gygermekkorának, a Solarisnak, az Andrej Rubljov nak, a Stalker nek -, filmjei, tény-képei akkor is a korvalóság pontos tükörképei. A maguk első valóságában egészen konkrét, részletekben gazdag látleletet nyújtanak mind az Úthenger és hegedű, mind a Nosztalgia utcaképei. Tarkovszkij nagyon jól ismerte azt az életet, amelyet filmjeiben bemutat, és nem is egyszerűen valamely nemzeti vagy regionális sajátosságokra kell itt gondolnunk, hanem az európai, a keresztény kultúra emberére és világára. Alakjainak cselekedetei kora embere mindennapi létezésének életes mozzanatai. Szergej úthengeres munkáját, a kis Szása iskolai izgalmait fölöslegesen kommentálni, de érvényes ez a Tükör nyomdájára és deszkakerítéseire, arra, hogy a Stalker hajnalban kikászálódik az ágyból, vagy ahogy Gorcsakov olaszországi úti élményei nyomán eljut az áldozatvállaláshoz. Tarkovszkij, a rendező élménye kiindulópontként a szereplő élménye, az alkotó alakjainak sorsfordulataiban aztán továbblép és választ ad, alkotói magatartást konkretizál; Andrej Rubljovként önviszgálatot tart, Gorcsakovként kiábrándultán elfordul az úgymond keresztény világ tévedéseitől, Alekszanderként évezredek hibás fejlődése után áldozza fel addigi társadalmi identitását és fordul elvesztett, isteni eredete felé. Ősélmények és mozgások, melyekre műveltségélményekkel dupláz rá - filmje epikai vonulata történetmondás és reflexió is egyben. „Cselekmény”. A- filmnek, amelyet megszületésekor a hallgatás művészetének tekintettek, természetszerűleg a felfokozott mozgás művéTanulmányrészlet 176
