Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Lányi András: The Media Is The Mess
tariátus történelmi küldetése vagy a jólét fokozása, a gazdaságosság kényszere vagy az erkölcsi kategorikus imperatívusz. A tömegtájékoztatási eszközök pedig a közgondolkodás ellenőrzésének és a közvélemény befolyásolásának olyan tökéletes eszközrendszerét teremtették meg, amely minden vallási parancsolatnál, katonai dresszuránál, rendőri felügyeletnél hatásosabban képes fenntartani az „uralkodó eszmék”és a többségi nézetek formálóinak monopóliumát. A pártatlan hír a televízióban egy önkéntelen és akaratlan - éppen ezért tökéletes - szűrőrendszeren halad keresztül, amely automatikusan törli vagy módosítja a néző konformitás-érzetét veszélyeztető tematikát vagy beszédmódot. A többségi várakozás ezért a televízióban mindig beigazolódik: talán ezért szeretünk órákon át üldögélni előtte és ezért szeretnénk a többséghez tartozni. A vélemények változataiból ez a szűrő épp annyit enged át, amennyi alkalmas annak a többségi előítéletnek az alátámasztására, hogy kultúránk pluralisztikus természetű. Nyugtalanító eseményekből, rémfilmekből, katasztrófákból és háborús öldöklésből is annyit, amennyi a néző feszültségszükségletének kielégítésére és saját veszélytelenített életformája feletti elégedettségének megerősítésére szolgál. Bármilyen zűrzavarosnak és veszedelmesnek mutatkozzék is a világ a televízióban, a műsor üzenete mégiscsak az lesz, hogy végső soron a világban rend honol vagy legalábbis ez az, amerre - hála a technológia áldásainak - haladunk. Hiszen minden veszedelem elhárítható, vagy legalábbis technológiai jellegű gondoskodás, morális hangvételű diskurzus tárgyává tehető. A műsort minduntalan megszakító reklámok és ami a legfőbb, a kérlelhetetlen műsorrend szerint egymás nyakába hágó műsorszámok pedig kitörlik emlékezetünkből a látottakat. Kioltják a katarzist, amit egy esemény vagy műalkotás esetleg kivált nézőiből. Jelzik, hogy műsor csupán, ami képernyőnkön megjelenik: az ínség és a föld pusztulásának képei ugyanúgy, mint az ember méltósága és az igazság ellen naponta elkövetett merényletek. A televízió azt hiteti el velünk, hogy akaratunkon múlik csupán, hogy amit mutat, legyen vagy ne legyen, hiszen egyetlen gombnyomással eltűntethetjük vagy felidézhetjük. A televízió azt imitálja, mintha még kikapcsolható volna. Ez a televízió legnagyobb hazugsága. Az Életünk 1997/7. számában elindított mozgó-kép oktatás vitához. 175
