Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
- Ez is isten teremtménye - duzzog az asszony. Odamegy a háttal álló kertészhez.- Jeleket ad.- Tudod.- Füstöljek? Az eltakarja a tükre elől a napot.- Mindjárt besötétedik.- Szóljak neki?- Miből gondolja, hogy én nem tudok?- Csak az előbb láttam meg - kezd magyarázkodni az asszony, s már semmi más vágya nincs, csak hogy jó szót kapjon az öregtói.- Nem a te dolgod.- Akkor ne segítsek?- Lódulj! Mit fontoskodsz, - hagyja ott a kertész, és bemegy a kastélyba. Antal távcsőben nézi a meztelen fiatalokat. A távcső' hosszan elidőz a lány hátán. Majd a fiú arcát nézi, először aprólékosan. Nem veszi észre a szobába lépő Ferencet. Ferenc a falnak vetített árnyképet nézi:- Na, ezeknek villoghatsz! Mással vannak elfoglalva.- Takarodj innen!- Azt se tudják, hogy még mindig a mocsárban vannak? - hátrál vissza a lépcsőkig, s nem le, hanem a bástyákhoz indul. Ügyetlenül kergeti Antal. Ferenc nekitámaszkodik egy kiszögelésnek: Analnak hozzá sem kell érni, hogy lezuhanjon. Visszarohan a szobába: távcsővel sem találja többé a fiatalokat.- Minek vársz itt? - rikolt Zsuzsa a tisztáson álldogáló Lacikára.- Ne menjen egyedül. Sötét lesz - szomorodik el Lacika.- Nem félek én az ördögtől se!- Csak éppen nem kell neki.- Másnak se kellek - száll le Zsuzsa mégis a kerékpárról.- Nem igaz.- Kiverem a fogaidat, ha feleselsz.-Akkor se igaz.- Kinek, ha olyan okos vagy?- Nekem. ‘ Kirobbanó kacaj a válasz.- Te lennél az ördög? Mid van hozzá? - s máris fólugrik a nyeregbe, elhajt. Lacika is felpattan a járműre, kergeti Zsuzsát.- Ne siess, még elesel - így Zsuzsa.- Ha várni tudtam, akkor most rohanhatok.- De nem jó irányba.- Honnan tudja azt? Már a fák között, messze az ösvénytől kerekeznek.- Váljon meg. 125
