Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

- Nem tudsz mindent eltüntetni. Pedig azért maradtál itt, hogy mindent eltüntess.- Te is! Amilyen te vagy, az olyat mindig elköpik.

Antal lesodorja az üveget.

Lacika Ildikót figyeli - Ildikó tudja, s kihívóvá válnak a mozdulatai. De Lacikát is figyeli Cecília. A fekete, kamasz férfiarchoz érinti ujját, de visszakapja, és ráharap. Hiába rázza a fejét, s hordja a ládákat az üvegháztól a raktárba, nem tudja elhessenteni a korábban látott reklámot: de már fürdőruhás atléták oldalaznak egymás után.

A fiú szamócát szedett: tenyérből szemezget a lány. Néha egymásra nevetnek. Hosszú még a nap.

A lány összekeni az arcát, a vízhez megy, ismét megmosdik.- Miért nem villog?- Ide már nem lát.- Ha nem vezet, soha nem találunk ki.- Kivénhedt rókák.- De még erősek.- Segítettek - azt bizonyítja, hogy erőtlenek. Nem kell tartani tőlük. Ami elmúlt, az elmúlt.- Apád? Ő is?

Erre nem tud válaszolni a fiú.- Biztos, hogy ez az a hely.- Soha nem találkoztam vele.- Mi volt?- Nem tudom.- Anyád?- Csak nevelt. És mindenki úgy tudta, hogy zabigyerek vagyok. Mert szégyell te.-Őt?- Őt is. Mást is. Az életét. Ebbe pusztult bele.- Apád miatt?- Nem hitte, hogy ártatlan volt.- Nem volt az?- Nem tudom.- Mindent meg akarsz tudni?- Nem.- Ezek félnek!- Nincs félnivalójuk.- A szégyen? Ami anyámban is megvolt?- Az? - hitetlenkedik a lány.- Bennem is megvan.- Tudod miért?- így nevelt.

123