Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

PRÓZA----------------------------------------------------------------------------------------VIII

szakszerűen dögönyözték és gyúrták végig a fürdőcsamokok pamlagán, hogy aztán valamely illatszerekkel teli bordély hűvösében egyéb téren is szolgálatunkra álljanak.

Nem erről akartam azonban írni, hanem arról, hogy parancsnokom egy furcsa pletykát hallott valami Jézus nevű prófétáról, aki Isten fiának és a zsidók királyának nevezte magát, s ha igaz, amit róla sustorognak, olyan gyógyító képességgel rendelkezik, hogy az párját ritkítja az orvoslás históriájában. A némát szólásra bírta e csodadoktor, a születésétől fogva vaknak látást adott, hallást a siketnek, a béna újra járt, minekutána ujjával megérintette, számosán meggyógyultak csak attól, hogy rájuk emelte izzó pillantását, köztük leprások, ördögtől megszállottak, de még egy vérfolyásos asszony is. És ez mind semmi, magyarázta parancsnokom kipirult ábrázattal, a boroskancsó fülét mar- kolászva, semmi bizony, mert a holtakat is föltámasztotta, először egy Jairus nevezetű zsinagógái elöljáró süldőforma lánykáját, majd egy N'ain városából való fiatalembert, végül pedig egy Lázár nevű földmívest, aki mindössze félórányi járóföldre lakik Jeruzsálem falaitól, Betánia faluban.

Döbbenten hallgattam, egy féltenyérnyi nagyságú pókot bámulva szállásunk meny- nyezetén.- El kell menned hozzá! - utasított parancsnokom. - Nyomozd ki, mi igaz a szóbeszédből, aztán készíts jelentést!... Rólad föltételezem egyedül, hogy mindennek utánajársz, kideríted, amit lehet, és elfogulatlanul ítélsz felőlé.

Ez persze csak ravasz hízelgés volt, nem egyéb, hogy enyhítse berzenkedésem és rosszkedvem a kellemetlen megbízatás miatt.- Szavatolom a biztonságodat - tette még hozzá. - Egy egész cohors-t magaddal vihetsz, Marcus, ha úgy látod jónak. És ha egyetlen hajad szála is meggörbül, el törlőm a föld színéről azt a falut... Holnap reggel kelj útra!

Az éjszaka jóformán le sem hunytam a szemem. Ide-oda forgolódva derékaljamon szakadatlan a názáreti Jézus járt az eszemben - mert ekképp emlegették e férfiút a jeruzsálemi sikátorok mélyén -, jóllehet nem ismertem személyesen, s feletteseimhez hasonlóan tetteiről csak másodkézből értesültem.

Mint hírlik, egy ízben a vízen is járt, jobban mondva a Genezáret-tó felszínén, amit a helybéliek - zömmel ágrólszakadt halászok, akárcsak tanítványainak java - Galileai- tengernek neveznek. Más alkalommal pedig ezreket vendégelt meg fejedelem módjára hét lepényből és néhány darab halból... Különös fickó, annyi szent, hatalma lehet a földön, még ha csak holmi zsidó hatalom is az, nem több.

Talán meglepő, de már a kezdet kezdetén sem vélekedtem úgy, hogy kósza mendemonda, a héberek ostoba vallási megszállottságának gyümölcse az egész ügy. Szemlátomást parancsnokomat is lázba hozták a hírek, a kíváncsisága átragadt rám, habár reggel, mialatt a kíséretemül kiválogatott légionáriusok a szamarakat nyergelték föl, inkább ógtam-mógtam magamban, semmint örültem az útnak. Miért kell ezt a szépnek ígérkező napot egy júdeai koszfészekben eltöltenem, ahelyett, hogy élvezném a Kelet egyik leghíresebb metropoliszának csodáit és kényelmét?

Épp kifelé kocogtunk a városból (kedvenc lovam gyöngélkedése és az út rövidsége folytán ezúttal magam is beértem a szamárháttal), mikor az utcákon tolongó tarka sokadalom handabandázásáből kihámoztam, hogy éjjel a zsidó nagytanács elfogatta Jézust, s alkalmasint a római helytartó kezére akarják adni, ítélje kereszthalálra. Hogy Pilátus miképp dönt majd, csak holnap fogom megtudni, mert úgy véltem, legkevesebb egy teljes napba telik, míg sajátos küldetésemben sikerrel járok, s annyi tanúvallomás birtokába jutok, amennyi elegendő lesz egy igényes jelentés megfogalmazásához.

Betánia csakugyan félórányira esett a héberek szent városától, ahol az egész Mediter-