Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
V DRÁMA FÁBIÁN ZOLTÁN - DROZDA SZABOLCS A karácsony (SZÜRREALISTA SZKECCS EGY RÉSZBEN) Akasztott Ember: Milyen szörnyű zaj hallatszik, üvölt dühöngő melledben, elpusztítja azt aki, hallja fülével. (Belép Egy Férfi „Rohadékok, rohadékok" kiáltással. Leül egy asztalhoz és rágyújt egy cigarettára.) ■ Akasztott Ember: A lelkem elhagyott engem a múlt éjjel, a szeplőtlen test, amit szerettem a sírban, egy kedves, nemes lelket elvettek tőlünk, pusztán egy vászon szemfedővel letakarva. (Egy Férfi elnyomja a cigarettát.) Egy Férfi: Ha az ember cigarettázik soha ne gondoljon az álommal, mert az kizökkenti, elalszik és a vége az lesz, hogy körmére ég a drága dohány. De minek is fecsegek, mikor én is csak egy való világot kerestem, hol a fű nem fű az ég nem ég és így tovább. A világ összetettebb annál, mintsem szétszórtabb. Tegyünk hát le arról, amire úgyis teszünk. Ünnepeljük meg a tavalyelőtti Karácsonyt. Épp elég nekem ez a két éves késés (kintről dörömbölés). Na tessék látogató érkezett. Majd bejön ha fontos neki, mert nekem ugyah nem fontos - ő a legjobb barátom. A Barátja: (kivágja az ajtót) No igen ez jellemző rá. Megvárja míg az ember betolakszik (kirántja a széket Akasztott Ember alól, leül). Egy Férfi: Szép nap ugye, öreg cimbora? A Barátja: Gondolkodni kéne. Egy Férfi: Ma kis késéssel ünnepiünk. A Barátja: Két fogamat húzta ki az az átkozott fogorvos. Egy Férfi: A lelkem elhagyott. A Barátja: Szép nap ugye, öreg cimbora? Egy Férfi: Gondolkodni kéne. A Barátja: Ma kis késéssel ünnepiünk. Egy Férfi: Két fogamat húzta ki az az átkozott fogorvos. A Barátja: A lelkem elhagyott. Egy Férfi: Kér egy kis kávét (töltene)? A Barátja: Ah igen. Sokat felejtettem azóta. Egy Férfi: (iivöltve) Üljön le! („A barátjaf leül két percig bámulják egymást.) Terhes vagyok, igen - ez már a negyedik hónap. A Barátja: És a kedves neje? Egy Férfi: Tegnap az utcán láttam. Zseb- retettem, elvesztettem, megtaláltam, összetörtem. Most már mindegy, kihordom. („A barátja" idegesen kotorászik a zsebében. Előliúz valami szemetet és odanyújtja Egy Férfinak.) A Barátja: Boldog Karácsonyt ha már így elkéstünk, bár július elseje van, de ez ne zavarja (átnyújtja az ajándékot, visszaül). Ha valami be van csomagolva és tudod, hogy a tied, és valószínűleg ki kell nyitnod, óvakodj tőle - az idén is lehet terrorista Karácsony. Egy Férfi: Igen egy kicsit elkéstünk. Nem aranyos? Színpompa az ami kell, ha nem akarsz megvakulni Mi nem félre élünk, mi csak ide bele e szögletes ' földbe, hol a sír is röhög, mert a kapa törik, ha a koporsódat leköpik. És a világ cinizmusa szép, mint egy habostorta lerombolva, mert a rombolás új életre hív egy elfeledett dallamot, mely az alagutakban kóborol, s mi csak röhögünk rajta, mert az akasztott
