Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VERSEK----------------------------------------------------------------------------------------II H ÖFLE ATTILA Költészettan 2 Érleld sokáig magadban versed, majd engedd, hogy felkavarja gondolataidat a rossz szél! Szavad hajózzon a Semmi tengerén, ne kössön ki a bizonyosság szigetén! Csapd be a lehetetlent, meglátod, a dús metaforákon túl ■felcsillan: , a költészet. Lehet, hogy csak elszédültem... Lehet, hogy csak elszédültem: csupa kékben láttam mindenem. Égszínkék, vagy pasztellkék, már nem tudom. Lágy borzongás futott végig kék tengeremen. Életem csendje szétfeszült; üres órái a végtelennek pihentek a fátyolos kékségben. Jól láttam apró rezgéseit félelmemnek, bár lehet, hogy csak elszédültem Csak a boldogtalanok ... Csak a boldogtalanok mondják, hogy nem kell nekik a boldogság. Egyfajta védekezés ez. Megpróbálják felmenteni önmagukat a felelősség alól. Amikor már boldogok lennének, végleg boldogtalanok maradnak. Ugyanis a boldogságról alkotott ideájuk valójában: a boldogtalanság.
