Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Szerdahelyi Pál: A magyar irodalom zarándokhelye Vas megyében
használatba venni. A szűkös anyagi lehetőségek miatt azonban erre csak hét év múltán, 1995. október 8-án kerülhetett sor. Az emlékház falán még egy emléktábla áll, amely egy világhírű zeneszerző' itteni látogatásának emlékét örökíti meg. Kodály Zoltán járt itt 1934-ben. A látogatás regényes történetét mondom el az alábbiakban: Weöres Sándor még csak tizenöt éves, amikor megírja az Öregek című versét, amely a Pesti Hírlap egyik vasárnapi mellékletében jelent meg 1928- ban. Kodálynak kezébe került az újság, megtetszett neki a vers, elhatározta, hogy megzenésíti. Levelet írt az iíjú költőnek, engedélyt kért tőle a megzenésítéshez és kóruselőadáshoz. Az engedély birtokában megzenésített vers ősbemutatóját Kecskeméten tartották, majd másodszorra Szombathelyen adták elő Vásárhelyi Zoltán vezényletével. A bemutatóra lejött Szombathelyre Kodály is a feleségével. Az Öregek szombathelyi előadását követően mintegy másfél évvel, az ifjú költő meghívta ,Kodály mestert” Csöngére. Meghívó levelében arra is felhívta a híres zeneszerző figyelmét, hogy Csöngén bőséges szöveg- és dallamanyag él még a nép ajkán. Kodály elfogadta a meghívást, örömmel vállalta az utat 1934-ben. Budapestről vonattal utazott Celldömölkig, ahová a költő apja, idősebb Weöres Sándor hin tót küldött a neves vendég elé. Sándor is elébe ment a hintóval, és személyesen fogadta Kodályt a celli állomáson. Kodálynak a Csöngén töltött napjaira így emlékezik vissza az ifjú poéta: Kodály meghallgatta az akkor még élő öregembereket, öregasszonyokat, az ő fejükben és szájukon élő dallam- és szövegkincset. Magnó vagy fonográf nem volt vele. Jegyezgetett, kottázott, de így is bőséges anyagot tudott Csöngén összegyűjteni... Egyik nap jött, nálunk töltötte az éjszakát, és másik nap már ment is vissza Pestre. Hogyha hosszabb ideig maradt volna, bizonyosan még sokkal több anyag gyűlt volna össze. A falubeliek szívesen produkálják magukat, nem őrzik féltékenyen a fejükben rejlő folklórkincset. Voltak ott a kocsmában harmincan-negyvenen. Nagyrészt öregemberek, öregasszonyok, de voltak köztük fiatalabbak is. És persze nem tudták ők azt pontosan, hogy Kodály mire kíváncsi. Volt ott például olyan anya is, aki a kislányával azt produkáltatta, hogy »Éjjel az omnibusz tetején...«, amihez Kodály természetesen nagyon fanyar képet vágott, de azért udvariasan végighallgatta... ” Még egy olyan régi emlékhely is áll Csöngén, amelyről meg kell itt emlékeznem. Aki Csöngére látogat, nem kerülheti el. Ugyan nem valaha-volt költőről, íróról van szó, hanem egy olyan tárgyi emlékről, amely ma is él, pedig több mint kétszáz esztendős! Vas megye legöregebb akácfáját találjuk Csöngén! Ott áll az evangélikus templom udvarában, szemközt az Istenháza oldalsó bejáratával, a templom és papiak között félúton. Vigyázza több mint két évszázada az oda betérőket, onnan kijövőket, tavasztól őszig árnyékot adva az alatta beszélgetőknek. De nemcsak matuzsálemi kora teszi híressé, hanem származása is. Ugyanis a híres szarvasi evangélikus pap, Tessedik Sámuel nevéhez és munkásságához fűződik az eredete, aki azzal szerzett magának országos hírnevet, hogy meghonosította az Alfóldön az akácot, hogy megkösse vele a homokot. De hogyan került ez az akác Csöngére? Acsöngei szájhagyomány és a régi egyházi protocollumok tanúsága szerint 1059
