Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Szerdahelyi Pál: A magyar irodalom zarándokhelye Vas megyében
ben festőművésznek készült, csak később lett belőle poéta, míg testvérbátyja, Sándor egész életében csak a költészetnek hódolt. Kisfaludy Károly katolikus nemesi családban született a Győr megyei Téten 1788-ba, édesanyja életébe került a születése. 1799-től a győri bencéseknél tanul, de rossz tanulmányi eredményei miatt apja kiveszi az iskolából, s ekkor katonának szegődik. Hányatott élete során megfordul Becsben, Olaszországban, s végül Pesten telepedik le. Teréz nevű nővére révén kerül Vas megyébe, aki Farkas Gábor nyugalmazott vönöcki kapitány felesége volt. A bohém természetű Károly gyakran meglátogatta szeretett Trézsi nővérét, aki úgyszólván egyetlen pártfogójaként nyújtott neki menedéket csendes vönöcki otthonában. Ott írta meg Vallomások című művét, dolgozta át a Tatárok Magyarországban című első szomorújátékát. Innen járt át a szomszédos Csöngére, ahol rokonai éltek. Ilyen „búfelejtő”, vidám rokoni látogatásra indult 1810-ben és 1811-ben is, amikor már hónapokon keresztül ette tétlenül nővére és sógora kenyerét, élvezte vendégszeretetüket, hogy közben Csöngére átruccanva, tiszteletét tegye a rokon Andrássy-családnál. A rokoni szálakon kívül még régi barátság emléke is egymáshoz fűzte őket, mivel And- rássy Terézia apja és ő is huszártisztként szolgáltak, egyszerre hagyták ott a katonaságot, hogy a tiszti mundért felcseréljék a falusi élettel, az otthon nyugalmával. De Károly elhatározását csalódott szerelem is motiválta. Feleségül akarta ugyanis venni a teljesen vagyontalan, vönöcki Heppler Katalint, szerelmében azonban csalódott, mivel a számító lány kikosarazta. Apja pedig kitagadta őt, mivel a lány kedvéért lemondott huszártiszti rangjáról, és mivel apja szerint „bolondos házasságra készülődött”. Károlyt egyébként a Csöngén élő rokonához, Andrássy Teréziához is eszményi barátság fűzte, őt festményen is megörökítette. A náluk töltött szép napok és búfelejtő, boldog órák emlékét akarta ezzel halhatatlanná tenni. A képre dátum nélkül csak ennyit írt rá: „Kisfaludy pixit”, azaz Kisfaludy festette. A festmény aztán később az evangélikus parókiára került, ugyanis nagynevű elődöm, Hutter Zsigmond Andrássy Terézia leszármazottját vette feleségül. Leányuk, Hutter Katinka, Székesfehérvárra került férjhez, gyakran járt haza Csöngére, és sokszor volt vendégem a parókián, amikor szívesen mesélt, szülei elbeszélése nyomán, a régi emlékekről. Elmesélte azt is, hogy a „papiak mesélő hangulatú vendégszobájának a mályvarózsás falán függött ez a Kisfaludy Károly festette kép, amely nagy becsben állott a családban”. Katinka szerint Mária Antoinette udvarhölgyeire emlékeztetett Andrássy Terézia arcképe. Aztán csakhamar vége szakadt a vönöcki és csöngei szép napoknak, amikor Károly nővére, Trézsi elhunyt, Kemenesaljának is búcsút kellett mondania, Pestre költözött. De nem sok időt töltött ott, mert hamarosan meghalt. A Kerepesi úti temetőben van a sírja. A sors iróniája, hogy sírját Heppler Katalin virágai borították el - a költő szerelmének végzetesen elkésett viszonzásaképpen... Andrássy Terézia pedig csáfordi és jobaházi Tóth Ferenc cs. és kir. őrnagyhoz, csöngei földbirtokoshoz ment férjhez, az ő házasságukból született az a Tóth Róza, akibe a tizenhat éves Petőfi 1839 nyarán reménytelenül szerelmes lett. De ez már egy másik történet! 1055
