Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Szerdahelyi Pál: A magyar irodalom zarándokhelye Vas megyében
Reggeli és esti dicséretei, műfordításai, valamint újévi és temetési énekei gyöngyszemek versei között. Méltó, hogy mi is számon tartsuk őt az irodalom csöngei Pantheonjában. Úgy tűnik föl, abban az időben gyakori vendégek voltak a múzsák a csöngei evangélikus papiakban, a költészet múzsái után a tudomány múzsái ihlették meg Szüts István utódját, Horváth Zsigmondot, akit a Magyar Tudományos Akadémia - munkássága elismeréséül - tagjává választott. Horváth Zsigmond 1782. január 20-án látta meg a napvilágot egy keme- nesaljai kis faluban, Kisköcskön. Nemesi családban ringott a bölcsője. A híres soproni evangélikus líceumban végezte középiskolai tanulmányait. Kis János, akkori soproni lelkész, a későbbi nemesdömölki lelkipásztor és püspök fedezte fel tehetségét a Soproni Magyar Társaságban, ő plántálta belé az irodalom szeretetét. Tanárai támogatásával külföldi utakat tett, majd 1802. október 12-én beiratkozott a jénai egyetem teológiai fakultására, ahol többek között a hírneves filozófus, Schelling előadásait is hallgatta. De járt Erfurtban, onnan a reformáció fellegvárát, Wartburgot is felkereste. Majd Weimarban Herdert, Schillert és Goethei látogatta meg. Salzmannak, a neveléstudomány egyik megalapozójának az előadásai nagy hatással voltak rá, hazatérése után két évig nevelőnek szegődött el. 1806. január 20-án, a 24. születésnapján szentelték lelkésszé, és a csöngei (akkor csengei) gyülekezet hívta meg papjának. Itt tizennyolc évig végezte a hívek pásztorolását. Ebben az Isten háta mögötti kis faluban is tartotta a baráti kapcsolatot Kis Jánossal, atyai jótevőjével, neki köszönhető, hogy falusi magányában sem unatkozott, hanem tollat ragadott. Érdeklődési köre a teológiától a földrajztudomány felé fordult: a Kis János szerkesztésében és kiadásában megjelent,Nevezetes Utazások Tárháza” című sorozatban megírta Cook kapitány Föld körüli útját (1810), majd Mc Cartney kínai követi beszámolóját (1818), továbbá Meermann észak-európai utazásait (1819). Győrött adták ki 1813-ban „Amerikának haszonnal mulattató es- mértetése” című 306 oldalas munkáját, amelyet teljes terjedelmében a csöngei parókián alkotott. Innen 1824-ben a Zala megyei Kővágóőrsre került, ahol Kis János nyomdokaiba lépett. Négy év múltán a zalavidéki egyházmegye jegyzői tisztségét ruházták rá, majd 1831-ben Zala vármegye táblabírája lett. Gazdag nyelvkincsre lelt Zalában, ezért felkérésre bekapcsolódott a Magyar Tájszótár munkálataiba. Az itt kifejtett tudományos munkájának elismeréséül, Kis János közbenjárására, a Tudományos Akadémia 1833. november 15-én levelező tagjai sorába fogadta. A tudós férfiú 1845. október 17-én hunyt el. Az Akadémián Toldy Ferenc tartotta felette a gyászbeszédet, amelyben a többi között kijelentette: Ja irodalomtörténet a helyen, melyet egy áldatlan korban elfoglalt, őt is javalással fogja említeni.” Megérdemli, hogy mi, a mai „áldatlan korban” emlékezzünk tudós munkásságára. Méltó lenne, ha az utókor neki is, Szüts Istvánnak is emléktáblát emelne a csöngei parókia falán. Nem messze a parókiától, még ma is áll egy meglehetősen elhanyagolt, romos ház, amely valaha jobb napokat látott, annak idején az Andrássy-család birtokolta. Ebben a nemesi kúriában vendégeskedett több ízben is az 1800-as évek első tizedében az író és költő Kisfaludy Károly, aki, tudvalévőleg, kezdet1054
