Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Fábián László: Szímorgh
valószínűleg tartalmazza a halhatatlanság titkát, hiszen Szímorgh halhatatlansága szintúgy onnét származtatható, a fa minden lehetséges vastagságú fölhó't átfúró és a tiszta égbe nyúló ágairól, amelyet más élőlény nemigen láthatott, olyannyira legyűrhetetlen magasságban zöldellnek, nemcsak a szirtek és a felhők védelmezik, de a rendre fogyatkozó levegő' is, az olthatatlan légszomj, a kíváncsiság azonban mindig megszüli a kalandvágyat, ösztökéli még a leggyávábbakat, legközönyösebbeket is a mozdulásra, általa félénkség és óvatosság visszaszorítható, alkalmi riadozásokká tördelhető, amit viszonylag könnyebben tántorít vissza az érdeklődés, és a kíváncsiság valóban benne motoszkált a madár ágyakban, ha nem is adott hangot neki a többség olyan mániákusan, mint a Szímorgh-nevet ismételgető papagáj, mindannyiukat ez az egyetlen szó nyűgözte le, egyszerűen belegabalyodtak, és nem igen akaródzott egyelőre kikecmeregni hálójából, ennél jóval elszántabban vártak valamilyen eredetibb megoldásra, ösztönösen érezték, az időt sem halogathatják különösebben, most éppen sabbatu, azaz telihold van, bubbuluig, újholdig le kell bonyolítani a látogatást, a legmegbízhatóbb források ezt az időszakot tekintik minden ünnepélyes cselekedetre a legalkalmasabbnak, az ihtijárat, a választások ideje ez, a hold legmegbízhatóbb égi házait lelhetik föl alatta, vagyis a legkedvezőbb eredménnyel ez kecsegtet, és a sas sürgetésében hangsúlyt kapott ez a mozzanat, az idő követelménye, valószínűleg tudhatta, milyen nehéz a madarakat megszokott létformájukból kilendíteni, a vállalkozás sikerével édesítgetve hivatkozott erre az érvre, amelynek hatásossága felől nem támadhatott kétség, mivel a tágasság, a föld és a levegő gyermekei mindig szem előtt tartották a hasonló megfontolásokat gyanítván: az ég jóakaratának biztosítása esetleges sikereiknek egyik legmeggyőzőbb záloga, a hold fázisaiból olvasták ki leginkább az előjelek jellegét, ha valamelyik fenyegetést mutatott, azonnal lefújták a legapróbb tevékenységet is, ugyan ki mert volna szembeszegülni az égi hatalmasságokkal? ki bátorkodott volna kockáztatni a nyilvánvaló rosszallás ellenére? melyik merészelte volna fölvenni az odavetett kesztyűt és lebecsülni a kihívást? természetesen, egyikük sem, a legvakmerőbbek, a legagyafúrtabbak sem: sem a karvaly, sem a szarka, noha mindkettő többször megmutatta kivételes képességeit, de mindkettő föl tudta mérni csaknem minden esetben a kockázat súlyát, mindössze annyit vállaltak, amennyivel elboldogultak, és ilyenkor valóban elmerészkedtek a szélső határig, nem kímélték magukat, ha csak parányi esélyét szimatolták a sikernek, a természet, az alsó és a fölső világ figyelmeztetéseire mindemellett ügyeltek, nem vették semmibe hebehurgyán, éppen ellenkezőleg: a gondos, a minden mozzanatra kiterjedő elemzés segítette őket legkivált cselekedeteiknél, csakhát ezt olyan sebességgel bírták elvégezni, hogy a többieknek idejük sem maradt másra, csak a csodálatra, akkorra viszont őket már mindig az eltökéltség, a céltudatosság jellemezte, ezek pedig távolabbról föltűnhettek vakmerőségnek vagy megszállottságnak és a legtöbb madár így fogta föl, mivel a gyorsan pergő döntési szakaszt követni nem tudta, a látszat szerint ítélkezett, a karvalynak vagy a szarkának meg esze ágában sem volt, hogy fölhívja a figyelmet az igazságra, ugyan mit is lehet általában kezdeni az igazsággal? nekik pontosan megfelelt ez az állapot, a titokzatosságnak ez a lebegő párája köröttük, számos hasznuk származott belőle, őrültség lett volna részükről, ha rombolják az így kialakult 998
