Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

De meggondolja magát, széket vonszol az ablakhoz, rááll, leakasztja a függönynek használt lepedőt: a felvilágló négyszögben paradicsomian szép őspark részlete. Évszázados fák, hatalmas, vízköves szökőkút, virágzó madársóska- ágyás.

Yalahol felzubog egy WC.

Öregveszekedés.- Megint kiengedi a büdöset!

Várja a választ.- Nem is ember! Görény.

Lerakja a lepedőt, az asztalhoz telepszik.- Kezdődik a tavasz, egyre büdösebb lesz. Évről évre! Mintha bagzana. Rángatják a WC-láncot, eredménytelenül. Antal óriási falatokat vág, de

az első szájbavétele után feláll, behajtja a szoba előtérbe nyíló ajtaját. Majd visszaül.- Nekem legalább feláll - szűrődik kintről a válasz.- Dugja az egérlukba!- Nekem legalább feláll.- Kérkedjen csak.- Ma nagyon nagy legény!- Az. Minek rángatta. Leszakad, és megint nekem kell megcsinálni. Közben meg kijön a büdös.- Maga szappant szar? Levendulásat?-Arra ügyelek, csak én szagoljam.- Költözzék el.- Hogyne! Itt dolgozom.- Én meg a kertet gondozom.- Pusztulnak a fák.

Ekkora arcátlanságra már Ferenc feltépi az ajtót, mezítláb áll a küszöbön. Kezében magas szárú, kiszáradt cipő. Antal föl sem néz, úgy vágja a szalon- názókését az ajtófélfába. Ott, Ferenc válla mellett fúródik a szuvas fába.- Be ne merjen jönni!- Ez meg mi?

Antal komótosan áll fel, kicibálja a kést a fából és közben a Ferenc másik kezéből lógó békát nézi. Visszaül, eszik tovább, mire méltóztat válaszolni.- Béka. Én tettem bele.- Ez nem magánlaksértés?- De. Bizonyítsa be. Úgysem tudja. Annál teszefoszább.- Egyszer még megölöm.- A reggelit befejezhetem?- Felesleges.- Az ajtót meg zárja be, mert bejön a büdös.

Ferenc szobája. Az ablakban virágládák. A magoncok különbözően fejlődtek, némely ládában mintha szebbek lennének. Fölöttük szöszmög a keszegsovány öreg. De az üres ajtókon keresztül figyeli az előteret. Nyílik a másik ajtói, Antal egyik kezében a reggeli szalonna maradéka, a másikban, a késen a kinyúlt béka.

99