Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

- Ott elejtette - rááll a küszöbre, úgy nyújtja előre fejlett példány.- Dobja ki.- Ez a dög is jó trágyának.- Mag jobb lenne.- Fenyeget?- Ugyan.- Mert ha fenyeget, megyek, mindent elmondok. Érti?- Az se sok.- Szólhatok a tündérkéinek. Igen. Aztán a faluban.-Jó. Ne csodálkozzék, ha kirúgják.- De meg is mutatom!- Olyan alja ember, meg se hallgatnák - íuldoklik dühében Ferenc. - Én a maga múltjával nem ugrálnék.

Erre Antal némul meg, visszakullog a szobájába. De át-átleskeló'dnek egymáshoz, akárha más dolguk nem lenne.

Asszonyok sorjáznak a kopár dombgerincen. Rálátni a messzi kastélyra. Az ösvény mellett, hálózsákban, két alvó ember. Köröttük kóbor kutya köröz, nedves orrát folyton odanyomja az alvók kezéhez.

Ferenc vizet melegít a rezsón. Előkészíti a teafüvet - olcsó, zacskós -, a cukrot és a citrompótlót. Amíg melegszik a víz, visszavonul a palántáihoz, elveszi a ládákat a közvetlen fényről. Ablakot nyit, oldalról néz föl az épület fölött terpeszkedő toronyra, a magasban dolgozó Antalra. Antal, mintha észrevenné a leskelődőt, úgy intézi a mozdulatait, hogy lerúgjon egy pallót. A fa virágzó bokorra zuhan, sárga szilánkokra szakad a növény.

Antal a torony egyetlen szobájának az ablakában ül. Hátát a keresztfának dűti, fél lába a mélység fölött lóg. Magasban minden csöndes, nem hallatszik föl a le tördelt bokornál hajladozó Ferenc átkozódása. Antal a fülét piszkálja, a szélbe pattintja a körmére ragadt váladékot.

Látja, hogy megérkeztek az asszonyok és Lacika. Ott állnak Ferenc mögött. Majd elvonszolják a pallót.

Az asszonyok öltözője a hajdani fürdőszoba, de erre csak a fürdőmedence emlékeztet. Vasszekrények, lócák, kicsi asztal, polcok. A polcokon mindenféle személyes cucc, már ami az ilyen fonnyadt és életunt asszonyoknak kellhet. Egy lapon szerszámok, rongyok és mosószerek. Az ablak előtt megvakult öltözőtükör. Mindenhol - befőttes üvegekben és zöld palackokban - a kitört bokor virágzó gallyai.- Ne mondjátok, hogy nem halt meg, ha egyszer meghalt - törli arcáról a könnyeket Cecília.

Anna morcosán tesz-vesz ócska selyemkombinéjában. Már-már sziszeg.- Ilyentől nem halnak meg! Növények.

100