Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - Monoszlóy Dezső: A halálom utáni napon

hat. Pompás kiélési lehetőség. Az élet túlságosan unalmas és egyszerű lett. A pisztolylövöldözéssel nem lehet mindent eltakarni. Persze másoknak még rosszabb. Klári férje Péter nyomába se léphet, meg aztán ő nem őrült meg, hogy véglegesen Péterhez kösse az életét.

Van egy íz. A málnaszörpre hasonlít. De csak eleinte, ha az orrod hegyére ül, s beleszimatolsz, mozdonyszágúvá változik. Befőttes üvegbe költözik az állomás. Elindulásra invitál. Múltba, jövőbe egyszerre száguld a gondolat. Nagyapa sóhajtozik a közeledben, az, akit nem ismertél. Pipafüstjéből száll az az íz, illat lesz belőle, nem lehet utolérni.

Lazán kell a sors vonalvezetésével bánni, nem előnyös csomókat kötni rá, mert nehéz kibogozni. Amikor a házkapun kilépett, s megcsapta a poros utca levegője, mondatfoszlányokat zsongtak a feje körül. Már másokat is szerettél. Az első feleségedet. A másodikat. Ki tudja, hány szeretődet. Azok is szerettek téged, de én mindenkinél jobban szeretlek és másként, mint a többiek. Méltó leszek hozzád, méltóbb, mint akárki. Ezek szinte durcás, eszeveszett ígéretek voltak, Csenge szerette volna elhajtani a duruzsoló hangokat, de nem jutott velük zöldágra. Na és aztán mi lett? Megtanult úgy-ahogy angolul, autót vezetni, kicsit gépelni. Nem volt nehéz, Gábor vállalta a költségeket. Magánúton leérettségizett, erről is ő gondoskodott. S volt olyan is, amit nem kellett tanulnia, ez a képesség vele született, kiszolgálni azt, akit meg akart nyerni magának. Fürösztött, borotvált, hajat vágott, manikűrözött és amióta végignézte a később elhájasodott filmszínész Utolsó tangóját, a perverz vágyak felé is oldottan közeledett. Tudta, mit kell tenni a kezével, a szájával, a testével, az örömet okozó, rövid mondatokkal, a mindentadással, amiből az elérhetetlenség misztériuma születik. Az idevonatkozó, eligazító olvasmányokat és a hozzájuk csatolt statisztikai adatokat már a kezdet kezdetén beszerezte. Tudod, a nőknek mindössze harminc százaléka űzi az orális sexet, de olyanok, akik igazán szívesen teszik, mint én, jóval kevesebben, pláne, akiknek olyan szép szájuk van, mint nekem. De miért vagyok szomorú? Csenge beleszippantott a levegőbe, csiklandó öröm és kíváncsiság cirógatott végig a bőrén. Valaki belekarolt. Színpompás az élet, lelkendezett Gábor, színpompás és titokzatos. Ez túl fellengzősnek hangzott tőle. így szeretnék melletted lépegetni, visszhangozta Csenge, de ha nem sikerül, ha elhagysz, ha nem szeretsz, a földkerekség legnagyobb kurvája leszek. Gábor megborzongott. Ne beszélj ilyeneket. Te az én gyönyörű, pogány szeretőm vagy és az is maradsz. Hacsak nem veszel el közben feleségül. Nem ez a fontos, vonakodott Gábor és nem is az, hogy elváljak Júliától. A mi kettőnk szerelme a fontos, ez fölötte áll az ilyen bürokratikus kötelékeknek. Meg kényelmes, tette hozzá Csenge. S milyen érdekes, hogy amikor nagysokára Gábor mindenbe beleegyezett, elérhetősége kiszakította a mese kötelékéből. Az az előbbi cirógatás újból végigsuhant a bőrén. Szeretem az esőt, magyarázta Gábornak. Jó érzés borzongva száraz fehérneműbe bújni. A vihartól, az égzengéstől viszont félek. Ilyenkor úgy érzem, rámszakad az ég. Meg a csillagok. Azok is messze vannak. Gábor szája megrándult. Érdekes, amikor tavaly erre jártunk, és a házatok előtt lépegettünk, azt bizonygattad, hogy én onnan jöttem, a messzeségből, a csillagokból. Az tavaly volt, most meg most van. De te szép öregember vagy most is. Tavaly meg azt mondtad, nincs is korom.

Az előbbi és későbbi karonfogások szorítása megszakadt. Attekint957