Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - Monoszlóy Dezső: A halálom utáni napon

az is csoda, hogy egyáltalán tudomást szereztél a halálról. Annak idején viszont, amikor a temetői jelenetet rajzoltam neked, ahol te örök mécsessel tántorogsz a sírok és keresztek között, azzal fenyegetőztél, felmondod a barátságunkat. Sic transit, a másik felét már elfelejtettem az idézetnek! Nem meglepő', hiszen nem tanultunk latinul, tőle vettük át a falrengetó' frázisokat, amiket te a friss értesülés diadalával mindig utána szajkóztál. Ingyen műveló'dtünk, nem igaz?

Kláriba csak úgy lehetne belefojtani a szót, ha letenném a kagylót. Ez viszont azt jelentené, ő gyó'zött, neki sikerült zavarba hoznia. Olyasmiről fecsegünk, szúrtam a filippikájába, aminek semmi jelentó'sége sincs. Semmi jelentó'sége, ismételgette megelégedetten. De ha véletlenül mégis siratóasszonyra lenne szükséged, azonnal nyergelek, s hozzád vágtatok.

A hálószobában reccsen az ágy, tápászkodó zörejek borzolják a csendet. Ki telefonált? kérdezi Péter, amikor nyakkendőjét kötve belép az ebédlőbe. Klári. Mit akar? Semmit. Mi az, hogy semmit? Ne dühöngj, szétrobban a fejed. A szokott duma. Menjünk együtt a strandra, pedig jól tudja, mi vasárnap déleló'tt a céllövészetet gyakoroljuk. Péter egy darabig még a szobában matatott, aktatáskáját kereste, aztán nekilódult és becsapta maga után az ajtót. Csenge megkönnyebbülten felsóhajtott. Mi lenne, ha átöltözködne? Kibújt kínai pongyolájából és meztelenül a tükör elé állt. Megteszi. Fitos kontyba igazította haját. Jó lenne elutazni. Gáborral mindig utaztak valahová. Öltözőszekrényében keresgélt. Kék rókabundáján akadt meg a szeme. Gábortól kapta és nem volt olyan egyszerű Péternek elmagyarázni, honnan került ide. Az egész család bonyolult hazugságba keveredett, maradt a bunda körül mindmáig némi titokzatosság. Szerencsére a nyomozótisztek épp olyan bumfordiak, mint a többi közönséges férfi, márcsak azért is, mert ők se különbek náluk. Egy nó't sokkal nehezebb átejteni. Más, Gábortól kapott ruhák is lógtak a bunda közelében. Egyiket se hízta ki, olyan sudár a dereka, mint tizennyolc éves korában. Ilyen drága holmijai egyhamar nem lesznek. Pedig ő Gábortól soha nem kért semmit. Ha Gábor unszolta, mire vágynál, mindig elismételte a bevált receptet. Rád. Ez hatott. Nagyvonalú emberekkel szemben szerénységet kell mutatni. Péter más tészta. Nála könyörtelenül meg kell szolgálni minden apróságot. Könnyű selyemruhába bújt. Végigsimított rajta. Ehhez Péter még hozzá sem ért. Na és, ha hozzá ért volna? Az embernek nem a testén kell megőrizni a hozzáérhetetlenséget, hanem önmagában. A ruháról eszébe jutott, hogy akkor is ezt a ruhát viselte, amikor Gábor véletlenül bezárta magát egy thailandi luxushotel fürdó'szobájába. Neki kellett szerelőket kerítenie, akik kívülről leszerelték a zárat. Gábor bent fulladozott és káromkodott. A villanyt se tudta felgyújtani, lábával rugdosta az ajtót. Csenge kívülről kacarászott és igyekezett nyugalomra inteni. A szerelők röhögtek, Gábor megszégyenülten kecmergett ki a fürdőszobából. Csenge a balkon felé meredt, úgy tetszett, pálmafák integetnek be rajta. Hirtelen úgy érezte, őt is fürdőszobába zárták, elviselhetetlenné változott a lakás. Valamiképpen ki kell jutni innen. Mindegy hová. Meglátogatjuk az öreglányt, határozott végül. Ilyenkor már otthon szokott lenni, apja csak később jön, így kitűnően el lehet veszekedni kettesben. Anyja csodálja őt, ez előnyös kiindulópont. Valamikor másképpen volt, egészen másként, csodálta, gyűlölte, félt az anyjától. Ennek az időszaknak befellegzett. Apránként mindent visszaad956