Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Pomogáts Béla: Európa közepén
Európa közepén Egy korszakváltás lázában - ennek köznapi gyötrelmei és reményei közepette - élünk, midőn nemcsak a bennünket körülvevő civilizáció alakul át igen radikálisan, hanem a társadalom által hagyományosan elfogadott eszmények és értékek is. A huszadik század néhány gyorsan futó esztendő múltán véget ér, és az utánunk következő nemzedék számára ez a zaklatott és félelmetes évszázad már nem jelent személyes ismeretet, élményt és tapasztalatot. Ha tudni akarnak róla valamit, a művészethez, az irodalomhoz kell fordulniok. Az irodalom ugyanis sokkal hitelesebben és élményszerűbben hordozza és közvetíti a közösségi tapasztalatot, mint a tények és összefüggések rögzítésére ügyelő történetírás. Élményszerűen befogadni, vagyis elsajátítani akkor tudunk valamit, ha az elbeszélő irodalom (esetleg a költészet vagy a drámai műfaj) tükrében ismerjük meg. Monoszlóy Dezső még személyes közelből ismeri ezt a most lezáruló (a történelem rendje szerint valójában már le is zárult) huszadik századot. Életműve: regények, elbeszélések, költemények, rádiójátékok sora valóságos huszadik századi példatár. Ez a gazdag és panorámikus példatár mindazt bemutatja, ami az évszázad eseménytörténetének, sőt lelki történetének sajátja volt. Bemutatja a nagy társadalmi megrázkódtatásokat, történelmi kataklizmákat, és bemutatja ennek szellemi, lelki hátterét és következményeit. Nem csupán epikai műveiben, hanem költészetében is, amely egy lázas és vergődő korszak lírai tükre, egyszersmind a lélek ellenálló készségének és önvédelmének eszköze. Mindennek emberi, történeti és irodalmi (esztétikai) hitelességét az író hatalmas személyes tapasztalata, históriai és művészi kalandokban jócskán bővelkedő életútja alapozta meg. Monoszlóy élete maga a kaland, huszadik századi és közép-európai kaland. Pedig sohasem arra készült, hogy egy megíratlan regény különleges hőse legyen: a történelem szeszélye és kényszere következtében kellett többször is sorsot váltania, otthont és hazát cserélnie, nem egyszer menekülnie. Hetvenöt esztendeje Budapesten született, a gödöllői premontrei gimnázium, majd a Ferenc Józsefről elnevezett hírneves budai kollégium növendéke volt, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, készen arra, hogy a családi hagyományok szerint az államigazgatásban vagy a megyei tisztikarban töltsön be szerepet. Ezeket a tervezgetéseket húzta keresztül a háborús összeomlás: a fiatal jogász Pozsonyban kezdett új életet. Ez az élet sem nélkülözte a váratlan fordulatokat, Monoszlóy Dezső, ahogy egy nyugati magyar elbeszélés-antológia életrajzi jegyzeteiben olvassuk: „volt tengerész, vizsgálati fogoly, kiadóvállalati igazgató, rádiószerkesztő, bányász, a külügyi osztály előadója, kőműves és számtantanár”. Népszerű író lett Szlovákiában, szerepet játszott az ottani magyar irodalom önmagára találásában, egy időben a Szlovákiai írószövetség magyar tagozatának titkára volt. Az 1968-as katonai beavatkozás után azonban me946
