Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Kardos Ferenc: Európa express (versek)
A Balatonból elindul az est. Kifelé tart, felénk. Egyszerre mozdulunk, mintha mindketten állnánk. Teste eltakar mindent. De már itt ül. Atzakatol a fülkefalon, arcokra vetül, s szétszórja sápadt fényeit. A kalauz rámismer: Hogyvagyunk? Hogyvagyunk? Az időre alkuszunk: sietnie kell. Túlnan mezők sötétlenek, árnyak suhannak: Sejtem, hogy bokrok, kik gyűrűket keresnek törékeny ujjaikra szentjánosbogarakból s harmatból. Csak sejtem, hogy hidak. Közéjük türemkedik arcom. Zavar magam látva betörni a szabad világba. Mit szabad? Kávét. Forrót, feketét fehér, édes szem kockacukorral. 3.(vagonvakság) Alagútba futottunk? Ez itt odúnk? Zseb Isten fekete köpenyén, s mi vak fénycsóvaként süvítünk az idők közt váratlan támadt résben? Magányban veszhet el az ember így: tízperces éjben. Ki az? Ki érint? 1997 42
