Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása
- Az ABC holnap délután rögzíti a beszélgetést, így a fő hírek között sugároznak részleteket.- Eléggé tekintélyes a riporter?- A legtekintélyesebb Elnök elvtárs. Ő az ABC csillaga! - mondta a kémfőnök. - Barbara Walterst midnenütt ismerik nyugaton! Ekkor Nicoleta fölsikoltott.- Hagyod, hogy egy közönséges vászoncseléd faggasson ki, Nyéki?!... Az a hárpia, aki egyszer már a Fidel Castro tökét is megcsavarta, bedobva elvált feleségének a bugyiját meg a fiatal Fidel kandúrkalandjait?!... Méghogy Barbara Walters!... Összeesküvés ez ellened Elvtárs, nem egyéb, és egyetlen célja, hogy lejárasson .a világ előtt!... Csodálkozom, hogy te, a valóban brilliáns fejű politikus ezúttal nem látsz át a szitán!... Hallani sem akarok többé arról a pletykálkodó kultúrbestiáról!... Otthagyta félig elfogyasztott vacsoráját, és kirohant az ebédlőből. Az elnök reggel hétkor, szemüveggel az orranyergén, elsőnek mint mindig a kémfőnököt fogadta. Elégedetten lapozgatott a táviratok között, amelyeket az este nyújtott át neki a washingtoni nagykövet első tanácsosa, s egy ideg hagyta várakozni Pacsni Papát; a maradéknyi távirat között legfelül a miniszterelnöké feküdt, most azt olvasta: „Idehaza rendben mennek a dolgok! Mi, a Politikai Végrehajtó Bizottság, az Államtanács és a Minisztertanács tagjai hazafias büszkeséggel hallottuk, hogy ön és a kedves Nicoleta elvtársnő megérkeztek Washingtonba.” A többit kívülről tudta Hamudius, hiszen mindenik táviratot maga a propagandaminiszter fogalmazta meg, akit a sajtó fölötti tejhatalmáról Popescu Zeusr nak, Úristennek csúfoltak, így hát a téglavastagságú mappát átadta a kémfőnöknek.- Öntsék megfelelő formába ezeket, és adj ák ki odahaza meg Nyugaton - rendelkezett -, a Nicola elvtársőnek címzetteket pedig mutassák meg neki! Hamudius az elmúlt években átengedte feleségének a hazai ügyek fölötti uralmat, míg ő a nemzetközi feladatokra összpontosított. A fogadóbizottság tagjai már várakoztak a Fehér Ház előtti pázsiton, amikor a vendégek féltizenegy körül megérkeztek. Ott volt Walter Mondale alelnök, Cyrus Vance a feleségével, a bukaresti amerikai nagykövet, az egyesült vezérkar helyettes parancsnoka, James Hollway tengernagy, és a State Departament sok hivatalnoka. Az Elvtárs derűsen fóltartotta a karját, integetett, izgatottan ide-oda pil- lantgatott, örült, hogy útközben nem látott tüntető emigránstokat; de korai volt az öröme, és a mosoly is hamar az arcára dermedt, mert miután Carter bemutatta a fogadásra megjelenteknek, és a díszőrség fegyveresen tisztelgett, a katonazenekar a himnuszba fogott; a tisztelettudó amerikaiak vigyázzba álltak, de Pacsni Papa megdöbbent, kóvályogni kezdett előtte minden, mert a román királyi himnuszt hallotta fólzengeni, s nem kételkedett benne, hogy az Elvtárs, aki idegesen lebegtette az ujjait, ezután a CIA ügynökének fogja tekinteni őt. Az amerikai elnök mosolygott, élvezte a melódiadús himnuszt, de Hamudius arca lángolt, mikor elkapta legbizalmasabb embere pillantását. A kémfőnök odafurakodott Vance közelébe, hogy közölje vele a botrányos tévedést, de amíg a vendéglátók intézkedhettek volna, a zenekar tovább játszott az utolsó hangjegyig. E szertartás után minden ugyanúgy folytatódott, 450
