Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása
mintha mi sem történt volna; a két elnök hivatalos találkozóján Hamudiusz és kíséró'i díszebéden vettek részt, amelyet Vance adott, Nicoletát pedig a kém- főnöknek kellett elkísérnie a virginiai Mount Vernonba, Washington otthonába, ahol Mrs. Vance vendégelte meg. Nicoleta egész úton nyafogott, hogy neki a férje mellett kellene lennie ebben az órában, nem pedig félrelökve színpadi mellékszereplőként: ő nem pusztán az elnök neje, hanem szintén politikus, és nemzetközi tudós... Mégis elcipelik egy bagolyrúgta, vén házba, valami buja és vad ültetvényre!...- Világos ez magának, szamár? - támadt rá Pacsni Papára. - És tessék, a tetejébe a királyi himnusz!... Már pusztán emiatt is megérdemelné, hogy kirúgják, és gyalog küldjék haza!... A házaspár együtt ért a Blair Houseba, hogy átvegye Washington kulcsát Walter Washington polgármestertől és hitvesétől, aztán Hamudius a terem közepén állva diktálni kezdte a közleményt, házi használatra, és a szöveg így szólt: Washington aranykulcsát azért ajánlták fel Hamudius elnöknek, hogy jelképe legyen fáradhatatlan politikája megbecsülésnek, és annak az erőfeszítésnek, amellyel a világbékéért és az egyetértésért küzd, s amelynek alárendeli egész életét!” Nicoleta kevés ideig némán tartotta a dobozt a kulcsai, aztán suttogva a Kémfőnök kezébe nyomta:- Nézzen utána, valóban színarany-e, ha az, adja nekem, ha nem, vágja a többi díszes limlom közé! Mihelyt a 707-es elnöki Boeing fólszállt a New Orleans-i röptérről, a kém- főnök írásos jelentést nyújtott Hamudius felé, az ellene készülő tüntetésről, amelyet aznapra terveztek az Elvtárs New York-i lakhelye, a Waldorf Astoria szálloda előtt: magyar emigránsok összefogtak a románokkal, és az eddigi legnagyobb felhajtást szándékoznak megrendezni; még helyi rádióadójuk is van egy felhőkarcoló tetején. A repülőgép azonban nyugodtan szállt a célja felé, és Hamudius elpilledve utasította vissza Pacsni Papa jelentését.- Most semmit sem óhajtok olvasni! - ásította. - Inkább mondja el, mi van benne! A kémfőnök azonban ezúttal makacs volt, ő tudta, miért:- Nagyon szeretném, ha mégis elolvasná... Mihelyt Hamudius kényszeredetten olvasni kezdte a jelentést, tüstént magához tért; előbb elsápadt, aztán még a füle is felizzott haragjában. Semmi sem sújtotta úgy le, mint az ellene szervezett tüntetés. Mikor 1970-ben New Yorkba látogatott, és az ENSZ képviseletéről a szálláshelye felé igyekezve egy alakot vett észre, nyakában hirdetőtáblával, amelyen több emberi jogot követelt a román állampolgároknak, már-már rosszul lett: később magához rendelte Pacsni Papát, s fól-alá rohangálva a szobájában megparancsolta:- Tegyen valamit, hogy az a nyomorult féreg eltűnjön a föld színéről, megértette?! A tüntető engedélyt kapott, hogy a látogatás idején egész nap tüntethessen, és ő derekasan helyt is állt, noha a román diplomaták hol rimánkodtak neki, hol fenyegették. S habár az amerikai biztonsági emberek naponta megváltoztatták az Elvtárs útját, Hamudius minden nap kiküldte egyik testőrét, hogy nézné meg, még mindig ott ácsingái vagy rója az utcát az a 451
