Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
nem magára a hugyaji veretre? Ráadásul akiás veret köznépi temetőben csak másodlagosan fordul elő. Ha a sírokban nem találtak pénzt, a téves keltezés lehetősége ismét fennállt. így a székesfehérvári Demkóhegyen 1878-ban lelt három szálból sodrott bronz nyakperecet bronz korinak vélték. Az ugyaninnen származó, spirálba csavarodó fejű karperecét Nagy Géza római korinak gondolta, pedig az ásató Lichtneckert József határozottan azt állította, hogy a pogány kori magyar leletekkel együtt találták. Lichtneckert állítása jóval később igazolódott csak. Még 1922-ben is tovább kísértett a római kori meghatározás Marosi Arnold- nál. A tévesztés másik formája az volt, amikor a „pogány” temetők közé besorolták a templom körülieket is (Szabadbattyán), vagy a 12. századi kincsleleteket. Ez utóbbiak közé tartozott a tatárjáráskor elrejtett karcagi kincs, vagy a még későbbi ernesztházai. Merő véletlenségből e hibákat 1962-ben is elkövették, amikor a 10-11. századi sírleletek lelőhely-kataszterét állították össze. A múlt század és a 20. század első felének régészeti közleményei szakmai szempontból gyakran alig különböznek egymástól. A régészek tudományukat autodidakta módon szerezték be, hiszen az egyetemek nem régészeket képeztek. Valamennyiüket a szinte a megszállottságig fokozódó szakmaszeretet jellemezte. A földbirtokosok közül többnek volt régészeti érdeklődése. Nyáry Jenő és bátyja Nyáry Albert bárók, nagybáttyuk Rubinyi Ferenc, Márton Ferenc Abonyi Lajos néven és mások saját gyűjteményt is hoztak létre régészeti leletekből. Rómer Flóris a Műrégészeti Kalauz (Pest 1866) I. kötetében fel is sorolja a főbb hivatalos és magángyűjteményeket. Régészeink más része a múlt században papi ember volt, pl Rómer Flóris, aki Pozsonyban, Győrben, Pesten, majd Nagyváradon tevékenykedett, a békésgyulai plébános Göndöcs Benedek, akiről Krúdy Gyula is megemlékezett. Tiszafüreden Tariczky Endre volt a régészeti egylet elnöke, Szekszárdon Wosinszky Mór apátplébános, Nagyváradon és környékén Cséplő Péter főgimnáziumi tanár ásatott. Koroncón Ebenhöch Ferenc esperes-plébános, Keszthelyen Lipp Vilmos premontrei tanár régészkedett. A civil szférából lett régésszé Jósa András, a Nyírség csodadoktora, Dókus Gyula Zemplén megye főjegyzője volt, Ormós Zsigmond pedig Temes megyében főispán. Lehoczky Tivadar a munkácsi uradalom ügyvédje, Kada Elek Kecskemét polgármestereként végezte régészeti kutatásait. Csallány Gábor előbb az ármentesítő társaság alkalmazottja volt Szentesen, míg Posta Béla egy ásatása le nem térítette hivatalától. Debrecenben a nagy múzeum alapító nemzedék régésze Zoltai Lajos újságíróból vált kiváló középkorásszá. Az ásatásokat gyakran tanítók és tanárok végezték, mint Biharudvariban Simon István, vagy Dudás Gyula zom- bori tanfelügyelő. Sümegen Darnay Kálmán kereskedő gyűjtött egy múzeumra valót. A régészeti közlemények színvonala ezért nagyon különböző. Nem csoda, hogy a korszakok megállapítása téves, a talált tárgyak megnevezése, meghatározása eltérő. A leletek feldolgozásának, közlési módjának két vonulata figyelhető meg már a kezdetektől. Az egyik fajta publikálás a megtalált leleteket tartotta szem előtt, a másik az egykor földbe került tárgyat igyekezett a leletekből feltámasztani. Ez a kettősség a mai napig fennmaradt, és végülis ez az okozója 33
