Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - N. Sz. Trubeckoj: Az összeurázsiai nacionalizmus
N. SZ. TRUBECKOJ Az összeurázsiai nacionalizmus i. A forradalomig Oroszország olyan ország volt, amelyben az orosz nép minősült minden állami terület gazdájának. Ilyen módon nem volt semmiféle alapvető különbség a törzsökös oroszok lakta és az „idegen” eredetű lakosság által benépesített területek között: az orosz nép volt tulajdonosa és gazdája ennek is, annak is; az „idegenek” pedig nem gazdák, csak „pereputty” voltak. A forradalom alatt a helyzet megváltozott. Oroszországot a forradalom egy adott szakaszában törvényszerű általános anarchisztikus felbomlás azzal fenyegette, hogy részeire hullik szét, hacsak az orosz nép meg nem menti az állam egységét, feláldozva ezzel az állam egyedüli urának szerepét. Ilyeténképpen a történelem kérlelhetetlen logikájának következtében az orosz nép és az „idegenek” közötti korábbi viszony felbomlott. Az Orosz Birodalom nem-orosz népei olyan helyzetre tettek szert, amely korábban nem volt birtokukban. Az orosz nép többé nem az egyetlen uralkodó nemzet volt, hanem az állam területét benépesítő egyenjogú népek egyike. Igaz, mivel száma az összes többiét felülmúlja, és százados államalkotó hagyományokkal rendelkezik, az orosz nép játssza és neki is kell játszania a vezető szerepet mindazon népek között, amelyek az állam területét lakják. De ez már akkor sem a gazda szerepe a pereputty között, hanem csak az elsőé az egyenlők között. A leírott változást, amely az orosz nép állapotában beállott, mindenkinek tisztelnie kell, akit hazánk jövője foglalkoztat. Sehogyan sem szabad azt feltételeznie, hogy az orosz népnek az egykori Orosz Birodalom és a jelenlegi Szovjetuniót körülvevő népei között kialakult új helyzete, amely a forradalom során jött létre, valami időleges és átmeneti dolog lenne. Azokat a jogokat, amelyeket a Szovjetunió nemorosz népei elnyertek, nem lehet többé elvenni tőlük. Az idő megerősíti a fennálló helyzetet. A jövőben bármely törekvés, amely el akarná venni vagy akár csak meg akarná csonkítani e jogokat, elkeseredett ellenállást váltana ki. Ha az orosz nép egyszer arra az útra lépne, amelynek során el akarná vitatni vagy meg akarná csonkítani az állam területén élő népek jogait, akkor ezzel együtt hosszú és kemény harcra ítélné magát mindezekkel a népekkel szemben: arra, hogy folyamatosan hol rejtett, hol nyűt háborút kellene folytatnia mindegyikükkel. Kétség nem férhet ahhoz, hogy egy ilyen háború felettébb kívánatos lenne Oroszország ellenségei számára, és hogy ebben az orosz nép igényei ellen folytatott harcban a korábbi Orosz Birodalom és a jelenlegi Szovjetunió egyes önrendelkezési jogukkal élő népei támogatást és szövetségeseket találnának az idegen hatalmak között. Annál is inkább, mivel erkölcsi szempontból annak az orosz népnek a helyzete, 364
