Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - N. Sz. Trubeckoj: Az összeurázsiai nacionalizmus
amely megpróbálja elvenni vagy megcsonkítani az állam területén élő többi nép nemzeti jogait, fölöttébb hátrányos, sőt, szinte védhetetlen lenne. A hajdani Orosz Birodalom nem-orosz népeinek jogait elvenni kívánó harc ugyanezen erkölcsi megalapozatlansága miatt elsősorban épp az orosz nép körében lenne népszerűtlen. Akármi lenne is e harc kimenetele, maga a ténye azt jelentené, hogy az orosz nép a soviniszta önigazolás kedvéért elvesztette államalkotó érzékét, ez pedig mindenképpen az állam közeli széthullásának jele lenne. Ezért aztán azon jogok elvételéről vagy csonkításáról, amelyekre a korábbi Orosz Birodalom különböző népei a forradalom alatt tettek szert, szó sem lehet. Az az Oroszország, amelyben az egész állami terület egyedüli gazdája az orosz nép volt, a történelmi múlt részévé vált. Mostantól az orosz nép csak egy, és a jövőben is csak egy lesz azok közül az egyenrangú népek közül, amelyek az állam területét benépesítik és irányításában osztoznak. Ez a változás, amely az orosz népnek az államban játszott szerepében állott be, az orosz nemzeti öntudat elé számos problémát állít. Korábban a legvégletesebb orosz nacionalista is azért csak hazafi volt. Most viszont az az állam, amelyben az orosz nép él, nem képezi kizárólagos tulajdonát; a másokat kizáró orosz nacionalizmus felborítja az államot alkotó részek egyensúlyát, következésképpen az állami egység szétrombolásához vezet. A mértéktelen orosz nemzeti hiúság képes szembeállítani az állam összes többi népét az orosszal, vagyis elszigetelni az orosz népet a többitől. Ha korábban még a mértéktelen orosz nemzeti hiúság is olyan tényező volt, amelyre az állam támaszkodhatott, most ugyanezen önérzet, ha bizonyos határt meghalad, államellenes tényezővé válhatik, amely nem alkotja, hanem bomlasztja az állami egységet. Az orosz népnek az államban játszott jelenlegi szerepe mellett a végletes orosz nacionalizmus az orosz szeparatizmushoz vezethet, ami korábban elképzelhetetlen volt. A végletes nacionalistának, aki - mintha mi sem történt volna - azt kívánja, hogy az orosz nép legyen az állam egyetlen gazdája, és hogy ez az állam a teljes és oszthatatlan tulajdon jogán egyedül az orosz néphez tartozzék, nos, az ilyen nacionalistának meg kell békélnie azzal, hogy az ő „Oroszországától” elszakadnak az összes .határvidékei”, vagyis hogy ennek az „Oroszországnak” a határai körülbelül egybeesnek az Urálon inneni Oroszország határai között élő nagyorosz népesség kiterjedésével: ez a radikális nacionalista álom csak ilyen leszűkített földrajzi határok között valósítható meg. Ezért jelenleg a végletes orosz nacionalista az állam nézőpontjából szemlélve szeparatista és szamosztyijnyik1 - pontosan ugyanolyan, akár az összes ukrán, grúz, azerbajdzsáni és a többi nacionalista szeparatista. II. Hogyha korábban az Orosz Birodalmat egyetlen egésszé összeforrasztó alapvető tényező az volt, hogy ezen állam egész területe az egyetlen gazdához, az orosz néphez tartozott, melynek élén a maga orosz cárja állott, akkor most 1 „az önálló burzsoá nacionalista ukrán állam híve" (Hadrovics - Gáldi: Orosz-magyar szótár, Akadémiai Kiadó, Bp., 1977, II. k. 504. I.) 365
