Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok
kizárólagossá, egyedül kifejezhetővé tettek. Akárcsak Tersánszky, a közönséges realizmust ő is elutasítja, s erre maga utal A vörös postakocsi előszavaként használt Kiss Józsefnek írt „levelében”. Először is megköszöni A Hét szerkesztőjének, akinél a regény folytatásokban megjelent, hogy nem kellett szokványos konvenciókat betartva a szórakoztató regényipar szabályaihoz igazodnia. Főleg azért hálás, mert szerkesztője „a történésben sem kívánja azt a bizonyos valószínűséget, amelyre az írók a közönséget szoktatták”.9 Majd egy Thackeray-re vetett (szándékos? akaratlan? ám mindenképpen önironikus) pillantással s színlelt elbizonytalanodással így folytatja: „Lehetséges, hogy gyermekes haragom, amellyel most a játékszerül elővett bábukat sorban bontogatom, a regény megírásakor enyhül, céltalannak és kényelmetlennek látok majd bizonyos dolgokat megírni, amelyekről mindenki tud, de róla senki sem beszél”.10 A szándékolt értelmi homályba (vajon mik is lehetnek azok a bizonyos tudott de mindenki által elhallgatott „dolgok’?) halvány fénysugarat vet a nyelvtani botlás, ui. a mondat végére „róluk” helyébe „róla”, azaz egy bizonyos dolog lép, amelyről senki nem beszél. Ez a dolog aligha lehet más, mint a szexualitás; ez az a „valami”, amelyet ha nem is céltalan, de mindenképpen kényelmetlen megírni. Ennek elpalástolását s egyszersmind kifejezését szolgálja a különféle prózafajták fortélyos keresztezése. Akárcsak Tersánszky, az elutasított realizmust Krúdy is egyfajta meseszerű elbeszélésmóddal oldja fel, de amíg az előbbi, mint láthattuk, stílusát a mesének népi, „alacsonyabb” válfajából kölcsönzi, addig Krúdy a romantika szerelmes lovagregényeit választja részleges modelljéül. Az ő irodalmi hibridje még kevésbé egységes, még árulkodóbban töredezett, mint Tersánszkyé, mivel míg annak hősét sikerül belehelyeznie az elfogadhatatlan világleképezést helyettesítő kópéregény népi „egyszerűséget” utánzó szexuális élvezkedésébe, addig Krúdy kesernyés iróniával s kiábrándultággal elrontja ill. megrontja az érzelmes regény intencionális struktúráját, mivel nyilvánvalóvá teszi annak titkát, az elfőj tott/szublimált szexualitást. Ezen a „vágáson” túlmenően azonban nála maga a szexuális élvezet is kérdésessé válik; s mint Don Jüannál vagy annak későbbi variánsa, Casanova esetében, a test által elérhető kéj csak kielégítetlenséget, további vágyat szül.11 Ez a vágy rokon az igazi 19. század eleji romantikusok transzcendens, cél nélküli elvágyódásával, s annak tulajdonképpen utánzataként is felfogható, azonban a különbség ezen a ponton is jelentős. Szinbád, Rezeda Kázmér, Alvinczi Eduárd és a többi Krúdy-hős azt a benyomást kelti, mintha nemcsak Casanova emlékiratait, Goethe, Jean- Paul, Tieck, Hoffmann, Poe, stb. prózai munkáit, hanem, Huysmans és főleg Krafft-Ebing valamint Freud műveit is olvasta volna már. A kéj számukra sosem lehet önfeledt, ideiglenes szállás, mint Kakuk Marcinál, mivel a nemi gyönyör s annak tárháza, a nő, előttük varázsától megfosztottan, tudományos műszerekkel szétszedve darabokban fekszik, mint egy idegenforgalmi 9. Krúdy Gyula, A vöws postakocsi. 1982. Barta András utószavával. Szépirodalmi. Budapest, 9. 10. U. O. A Thackeray-utalásra Szabó Ede is rámutat, de nem jelzi, hogy a különbség fontosabb, mint a hasonlóság, ui. amíg az angol író nyíltan moralizáló szerepet juttat elbeszélőjének, addig Krúdyétől mi sem áll távolabb, mint arra bármiféle erkölcscsőszi teendőket rábízni. Lásd Szabó Ede, Krúdy Gyula. 1970. Szépirodalmi, Budapest, 124. 11. A Don Juan-rokonságra helyesen, bár jobbára csak jelzésszerűen mutat rá Fábri Anna Ciprus és jegenye: Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben. 1978, Magvető. Budapest. Lásd különösen „A magyar Don Juan: Szindbád” című fejezetet, i. m. 55-108. 1018
