Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Szalay Károly: Asteropaeus és Fortunata
SZALAY KÁROLY Asteropaeus és Fortunata (RÉSZLET A „SZERELEM ÉS HALÁL POMFEJIBEN” C. REGÉNYBŐL) Floras előbújt szűk, ablaktalan cellájából, mert úgy érezte, megint mocorognak a falak és nekitámaszkodott az emeleti függőfolyosó mellvédjének. A nagy, négyszögletes gladiátorkaszárnya téglalap alakú, homokkal fólszórt udvarán, a lanista (lanius = mészáros), a gladiátorok gazdája gyakorlatoztatta embereit. Floras ásítva nyújtózkodott a hajnali napsütésben. Nemrég, július 26-án Nucériában döfködte szitává ellenfelét a nézők ütemes dobogása és üdvrivalgása közben, azt a nyomorait néger murmillót, s nyolc napja éppen, hogy Her- culaneumban taposta szét a fejét Montanusnak, akinek pedig már tíz győzelme volt, s neki e kettővel együtt is csak öt. Örvendezett; kapott néhány nap pihenőt a ravasz görögtől, a lanistától, s öt nyavalyás győzelmével már a gladiátor csillagok között érezte magát. Tőle néhány lábnyira balra, megreccsent a korlát. Asteropaeus nehezedett rá izmos alkarjával. Gondterhelten bámult le a gyakorlatozókra. Florast nem vette észre, vagy nem akarta. Alighanem utálta ezt a hencegőt, elmélyülten figyelte az alig tizenhét éves thrák fegyverzetbe öltözött ifiú mozdulatait, és olykor-olykor öklével a korlátra csapott vagy bosszúsan fölmordult. Floras végre közelről szemügyre vehette a híres, hírhedt Asteropaeust. Nagy darab, lomhatestű vöröses szőke fickó, hajába már ősz szálak keverednek, de csupasz melle és karjai piroslanak, dús göndör szőrzetétől. Ahol nap érte bőrét, szeplő szeplő hátán, ahol meg nem, fehér mint a szüzeké és erei kéken dudorodnak alatta. Kardvágások, a retiráriusok háromágú szigonyainak harapásai a hátán, mellén, combján. Csúnyán, rosszul behegedt sebek; évtizedek óta viseli őket. Azt legendázzák róla, hogy már vagy nyolc éve nem sikerült senkinek sem eltalálnia. Százhét győzelem! Jó arány a huszonötharmincöt. Nem ok nélkül írta hát valaki az Amphiteátrum falára: Omnia munera vicisti - ton hepta theamaton esti. (Minden harcban győztél, te vagy a világ hetedik csodája.) Alighanem Oceanos, a hellén skribálhatta föl egy éles vasdarabbal, akit vagy négy évvel ezelőtt legyőzött ugyan, de Asteropeus alig leplezett kívánságára a vérre áhítozó közönség ökölbe szorított kezét magasba emelte és futni hagyta a homokban fetrengő Oceanost. Példátlan eset, hogy egy gladiátor befolyásolni merészelje a közönséget és még példátlanabb, hogy a nézősereg hagyja magát irányítani. Azóta Oceanos 56 győzelemig jutott el, a túlélők között a legtöbbet Asteropaeus után ő aratta. Négy esztendő alatt legalább negyven derék harcost mészárolt le, ennyien fizettek életükért As197
