Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Szalay Károly: Asteropaeus és Fortunata
teropaeus hirtelentámadt szeszélyes kegye miatt. Florus számolt magában: Inicatus kilencvenegyedik csatájában maradt alul tavalyelőtt Rómában, a libertinus Severust pedig ötvenhatodik mérkőzésén ölte meg éppen As- teropaeus. Vaskos summákat kaphatott a lanista a megrendelőktől, hogy két legnépszerűbb gladiátorát egymás ellen ugratta, hiszen az ilyesmi nem számított jó üzletnek. Kezdő, még ügyetlen, olcsón vett rabszolgát öltöztettek vasba jobbára, akin a fegyverzet inkább volt maskara mint hadi viselet. Halálraítélt gyilkost, senki fia hadifoglyot párosítottak rendszerint a hóhérkezű gladiátorokkal. Mert ez utóbbiak vonzották a közönséget, lemészároltatásuk tehát rossz üzleti fogás volt. Florus meglepődött, hogy itt látta Asteropaeust. Még mielőtt elutazott volna Herculaneumba, hallotta, hogy a nagy mester visszavonult. Áprilisban lépett homokra utoljára, s most augusztus van. Rettenetes hóhérolást vitt végbe búcsúfóllépésén. Igaz is. Kinek volt az búcsú- föllépés, a győztesnek vagy a legyőzőiteknek? A lanista rászabadított vagy négy jól képzett afrikait. Gyors, fiatal, izmos legényeket. Asteropaeus már évek óta lomhán mozgott, de elég volt egyet lépnie, míg ellenfelének kettőt, s kaijával-kardjával távoltartotta magától a vérre áhitozót. Csak úgy lehetett elérni, ha a kétségbeesett támadó csukafejessel előrevetette magát kardja és pajzsa alá, hogy elvágja lábinait, ám ilyenkor kegyetlenül zuhant a súlyos pajzs, - a szokottnál nehezebb parmát viselt és görbe kardja is hosszabb és nehezebb volt a megszokottnál. Fegyverzetéből következett: a lehengerlő erőre és nem a fürgeségre építi harci taktikáját. Persze a csuklója káprázatos volt még utolsó viadalán is, ha teste nem, de kardjárása villámszerű volt, szúrása pontos, vágása iszonytató. Egy hónappal azelőtt még nem merte vona megszólítani; Asteropaeus hírhedt volt durva tartózkodásáról. Most, két gyors győzelem után nagy mellel dongott oda hozzá Florus és üdvözölte. A gladiátor bólintott és egy pillanatra felé fordult.- Hagyd abba sürgősen, Florus, hagyd abba. Máskülönben hamar elmetszik a párkák életed fonalát. A gladiátor meghökkent. Éppen hencegni akart két legutóbbi diadalával, ezt fojtotta belé Asteropaeus.- Csak azt akartam kérdezni...- Charonra esküszöm, dicsekedni akartál. Mindannyian a győzelmeitekkel untattok. Azt hiszitek, nekem imponál a győzelem? Szegény Columbusnak sem imponált már, csak erőltette, s nyolcvannyolcadik csatájában maradt alul a kutyaütő Pinnával szemben. Istenem, Pinna! A neroniánusok szégyene, az iskola alja.- Te is neronianus voltál?!- Visszajártam az utóbbi években oktatni, a holtidényben. Pinnát is edzettem, s a tőlem tanult vágással bénította meg a derék Colombust. Azt a nagyszerű harcost, akitől pedig én is tartottam. Mindent tudott, élete teljében volt, és mégis meghalt. Átvágott lábakkal feküdt a homokban és egy senkiházi az isteni csürhe üvöltése közepette nyakonszúrta. Majdnem annyi pénze volt már Jucundusnál mint nekem. Libertinus volt, a maga ura, bármikor abbahagyhatta volna, de nem, mindenáron utói akart érni. O sem értette, ti sem értitek, hogy nekem nem az erőm, hanem a szerencsém volt a nagyobb. Meg talán az 198
