Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - FINN KÖLTŐK VERSEI - Uuno Kailas: Nyáréj; Vers a versről

UUNO KAILAS

Nyáréj

Nicsak, kedves, mint bágyadoz felhő-madárka szárnya, a macskaléptű Este már bokrok közt lesve várja.

Kópé kedvében rejtekét használja leshelyéül. Megteheti. Varázslatát úgyis hallom, készül.

Faágakról, lám, lophatok szelet, egy jó maroknyit, arcodról esti pírt csakúgy, mint szádról lepke-port itt.

De miként mehet így tovább, hiszen győzött az Este; a bűvészt becsapta a trükk:- a játék igazra festve.

Vers a versről

Mély gyermekszemeket álmodsz

az igazság kútfejénél,

és játszol a csillagokkal és a nappal.

Fiatallá csókolod a föld vén arcát.

És szél hordja

lélegzeted illatát szerte a tengeren.

Jóságtól gazdag a kezed, gyógyítod vele a rászorulókat és az árnyék hűvösét, végtelenül, az éj szántásában csírázva.

917