Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő

1940-ben megjelent könyvét. Az éles hangú bírálatának polgári válság, népi Magyarország” címet adta és az „írott Kő” 1944. évi októberi számában kívánta közzé tenni, a már kinyomott példányokat azonban a főispán elkoboztatta.

Az „írott Kő” sorsát megpecsételő eseményről Palkó Istvántól tudom a következőket: Sz. Németh László szerkesztőt katonai szolgálatra rendelték, így ő állította össze a szeptemberi és az októberi számokat. A hatóság gyors intézkedésére szinte a nyomógép alól minden példány a zúzdába került. Sajnos, a sajtó történe ti szempontból is értékes számból a mai napig egyetlen példány sem került elő, ezért az Jrott Kő” utolsó számának az 1949. 9., vagyis a szeptemberi tekinthető. Különlegessége az ügynek, hogy az elkobzásnak sem az ügyészségen, sem a megyei levéltárban nem található nyoma.

Mivel a szerző nem gépen rögzítette írását, nem maradt másolata, így sem az elkobzást előidéző írással, sem a megsemmisítésre ítélt számmal nem dokumentálhatjuk az eseményt.

Az Jrott Kő” életútja 1944. szeptemberével zárult tehát le, néhány hónappal később követte a „Vasi Szemle” is, de a Pável Ágoston emlékkönyv névvel 1949. január elején 1944. 11. évf. 7-8. szám jelezte, Imgy a folyóiratot éltető erő, akarat bizonyosan feltámasztja, folytatja Pável Ágoston szellemében a Szemlét. Ez 1958-ban következett be: az újjáéledt Vasi Szemle a 12. évfolyam jelzéssel induló újabb szakasza 1995-ben a negyvenkilencedikkel zárult, Magyarország legrégebbi vidéki folyóirata 1996-ban merőben új körülmények között és új köntösben, ötvenedik évfolyamában kezdte el történetének legújabb szakaszát. (Kuntár Lajos: Változások a Vasi Szemlénél. In: Magyar Könyvszemle. 1997. 1. sz. 111-114. p.)

A fájlalt testvérharc

Bárdosi Németh János lelki teherként hordozta magában a két folyóirat, főképpen pedig a mindig barátjaként tisztelt Pávellal kialakult helyzet súlyát. Az 1957-ben Szombathelyen Palkó István szerkesztésében megjelent „Vasi élet és irodalom” című kiadványban J^evél az írott Kő”-ről K. E.-nek, „1956. május havában” keltezéssel záruló írásában Kincs Eleknek, felidézi a lapindítás nehézségeit, hangsúlyozza a lap szükségességét, jelentőségét, rámutat arra, hogy az Jrott Kő” Jevegőt, teret adott az írónak - de zenei, képzőművészeti beszámolóival tanulmányaival más művészeti ágának is - és - a Kulturegyesület pódiuma mellett - Szombathelyt ezen a vonalon is bekapcsolta a szellemi élet szélesebb hálózatába.”

Bárdosi 20 év távlatából vetette papírra visszaemlékezését, s még ekkor is volt lelkiismeretfurdalása az írók megosztottsága miatt:

JForgatom a finom nyomású, szép kiállítású lapot, s eszembe jutnak a férfias küzdelem hasznos és meddő prózái. Például: Pável Ágoston helytörténeti lapjával, a „Vasi Szemle” - később a „Dunántúli Szemlé”-vel kár volt Jestvér- harcot” vívni. Bár ebben nem mindig a szerkesztők voltak a ludasok, hanem a mögöttük megbúvó érdekek, vagy a személyes féltékenység. Ostobaság volt embereket lefoglalni ehhez vagy ahhoz a laphoz. így nem jelenhetett meg nálunk a nagytehetségű, hozzánktartozó Weöres Sándor (nem az ő hibájából). Ezeket az ellentéteket elmosta az idő. Pável Ágoston írói és tudományos működése

902