Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő
munkája”. A kishitűek és a közönyösek nem megállásra, hanem nagyobb munkára késztették a szerkesztőséget, amely a Vasi Szemle Könyvei sorozatban „132 különböző - kisebb-nagyobb - kötetet, legnagyobbrészt különnyomatokat” adott ki. A megye kulturális múltja jeles munkásai emlékét (Gayer Gyula, Széchenyi István, Szaniszló László, Szelestey László) márványtáblákon örökítették, Magyar Lászlónak pedig hétméteres obeliszket állítottak. A mérleg befejező' sorai hitet és eró't sugároztak: Messziről sugárzó fény lobog felénk. Nincs földi hatalom, amely ezen fény felé vezető utunkról letéríthetne bennünket. Összeroskadni ősszeroskadhatunk, de az aláhanyatló karokból új harcosok ragadják majd ki a zászlót”. Pável Ágoston és segítő társai tehát erős hittel és reménnyel dolgoztak, „meneteltek a Fény felé”, ügyes és ötletes módszerek alkalmazásával növelve és többségében meg is tartva az előfizetőket 1940-től kibővített vonzás területről. A Zala és Veszprém megyék hely- és művelődéstörténeti folyóiratává fejlesztett JDunántúli Szemle” életerejét a háború előbb csak gyengítette, majd az 1944. évi 5-6. számmal papírhiány teremtésével ki is ontotta. Aztán az a láng is kialudt, amely a főszerkesztőben lobogva alapozta és növelte a Szemle hírét, elismertségét; Pável Ágoston dr., Vas megye egyik utolsó polihisztora 1945,. január 2-án örök pihenőre tért. (Kuntár Lajos: Pável Ágoston Vas megye polihisztora. In: Honismeret, 1996, 6. sz. 28-30. p.) Az Jrott Kő” is megerősödve, szerepét növelve, népszerűsítette a vasi irodalmat és alkotóit, bár kiadója, a Kulturegyesület nem bizonyult jó gazdának, sőt 1937 nyarára annyira megromlott közte és Bárdosiék közt a viszony, hogy a Faludi Társaság elnöke, s három vezető tisztségvezetője lemondott és kilépett az Egyesületből. („Nem aszisztálhatok ehhez a gazdálkodáshoz - mondja Bárdosi Németh, aki negyedmagával lemondott és kilépett a Kultúregyesületből. Nyugatmagyarország, 1937. július 12.) ABárdosit követő Mészáros Hugó dr., Hegedűs Ferenc és Kászonyi LAszló oszlopai voltak az irodalmi Társaságnak, kényszerű lépésük az Jrott Kő” anyagi gondjai eredményező Kulturegyesületi magatartás elleni tiltakozás volt. Amikor megvalósuláshoz, közeledett egy új irodalmi egyesület alakításának terve, hosszas tárgyalások után mégsem következett el az írók szétszakadása, az Jrott Kő” sorsa azonban megpecsételődött 1937 decemberében szüneteltetni kezdték a megjelentetését. A „pihenés” 1942-ig tartott, amikor az időközben Pécsre költözött Bárdosi örökét Sz. Németh László újságíró vette át. A folyóirat történetének új szakaszában Pável Ágoston is beállt a kibővült szerzői körbe, a több fiatal vasi író is bontogatta a folyóirat hasábjain a szárnyait. A második világégés anyagi és szellemi értékeket pusztításai folytán kialakult helyzetben gyorsan nőtt az elégedetlen emberek száma, ami arra késztette a hatalom urait, hogy fokozott figyelemmel kiséljenek minden szándékot, ami a fennálló társadalmi rend megváltoztatására irányul. Ezért történt a parasztság anyagi és szellemi nyomorán változtatni akaró népi írók tevékenységének szemmeltartása. A népi mozgalmaknak sok volt a híve Vas megyében is. Közéjük tartozott Palkó István tanár, aki az 1943-as balatonszárszói találkozó hatására megbírálta Milotay István szerkesztő: JVépi válság, népi Magyarország” című, 901
