Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő IV.
Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek.” (I. Kor 15. 14-17.). Első pillantásra talán nem világos, mi köze van a feltámadásban való hitnek a szemlélődéshez. Valójában azonban pontosan Krisztus, az új Ádám, állította tökéletesen helyre Feltámadása és Mennybemenetele által az emberi természet lelki kondícióját, és tette lehetővé, hogy a világra születő minden ember Istenhez hasonulhasson. Az Isteni és az emberi tökéletes összeolvadása Krisztusban lehetővé teszi, hogy minden ember Isten igaz gyermekévé válhasson. Jézus a kimondott Ige, aki áttöri az elidegenedés csendjét. Ha az Ige felbukott az Atya megismer- hetetlen mélységéből, akit ember még soha nem láthatott, ez nem egyszerűen azért történt, hogy az emberiséget térdre kényszerítse a lábai előtt. Azért jött, hogy olyan ember legyen, mint mi magunk, és hogy saját személyében egyesítse az embert Istennel. Isten és Ember egyesült Krisztus személyében, aminek köszönhetően mindenki számára lehetségessé vált, hogy Isten igaz gyermekeként Istennel egyesüljön saját személyében. Krisztus tökéletesen Isten-tudatú ember volt, akinek bűntől nem szeny- nyezett tisztaságán átragyoghatott Isten tökéletes szeretetének fénye. Krisztusban az ember transzcendenciájának drámai ábrázolásával találkozunk, amelyet a lét aktualizálása hívott életre. Nincs mentség az emberiség további elidegendésére és szétzilálódására; az emberi és az isteni természetet egyaránt magába foglaló Krisztusban minden összebékülhet. „Ha Krisztusban a felvállalt emberi természet, amely minden tekintetben, szó szerint és tökéletes emberi, a megtestesült Ige Emberéhez tartozik, akkor minden, ami emberi Krisztusban, isteni is egyben. ... Benne olyan embert látunk, aki minden tekintetben azonos velünk, ami a természetet illeti: a mi természetünkkel egyezően gondolkodik, érez és cselekszik, ugyanakkor a tudatosság és a lét abszolút transzcendens és isteni szintjén él, hiszen az 0 tudatossága és az O léte magának az Istennek a tudatossága és léte. Az élő Krisztus, aki most az Atya jobbján trónol az örökkévalóságban (a Szentírás metaforikus nyelvezetét követve), a létnek olyan méltóságában van, amilyenben már ezen a földön is élt. Ugyan a kétféle természet egyáltalán nem keveredett benne össze, tökéletesen egy volt benne, amilyen tökéletesen egy saját testünk és lelkünk is bennünk. (New Seeds of Contemplation 38. o.). A keresztény élet funkciója az, hogy a keresztény emberben a Szentlélek által megkezdett munka befejezése felé haladjon, a lelki emberré történő válozás, az Istenhez való hasonulás metamorfózisa irányába. Az egyetemes partikularizálódott Krisztusban, de ezt személyes életünkbe kell beépítenünk, önmagunkban aktualizálnunk. Jézus jelenvalóvá tette számunkra Istent; a kozmikus Krisztus jelenvalóvá teszi bennünk Istent. Krisztus a megtestesült teológia bennünk. Merton osztozott Szent Pál felfogásában, miszerint Krisztus közvetítő Isten teremtésében, benne minden természetfólöttivé válik és átalakul. „Nemcsak azt mondja, hogy át fogunk alakulni, hanem hogy jelen pillanatban is átalakulunk. Az átalakulás intenzitása pedig a Szentlélekkel való egységünktől függ, s bennünk levő isteni képmás tisztaságától.” (The New Man 159. o.) Az ember egy magasabb természetre hivatott, el kell vetnie léte minden nemtelen aspektusát, amely méltatlan az istenülésre. Hivatásunk nem 878
