Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő IV.

pusztán Krisztus utánzására szól, hanem hogy Krisztussá váljunk, és a lehető legtöbbet reprodukáljunk Krisztus életéből a földön. Merton kategorikusan kijelenteti, hogy a szemlélődés mélységes részesedés a Krisztus-létből, lelki osztozkodás Isten és Ember egyesülésében, amely „hipostatikus” egyesülés. Merton teológiáját és antropológiáját a megtestesülés krisztológiájában szintetizálja. A keresztény ember a második Ádám, mi magunk vagyunk Krisztus. Isten képmása potenciálisan minden egyes lélekben teljes és egész.

A célállomás, amely a lélek sötétségén és szegénységén át csalogatja a misztikust, a misztikus átalakulás beteljesülése, amelyben alany és tárgy egyek lesznek, a tanítvány tökéletesen hasonul mesteréhez. IVIi magunk leszünk az Új Ember, az egy Ember: az egy Krisztust alkotjuk mindnyájan, (vö: Juan de Is Cruz: A Kármel hegyére vezető út). A misztikus Jézus személyén meditál, és a történelem során Jézusról kialakult képeken, mert Ő az, akivé a misztikus hite szerint maga is válni fog.

Merton talált Szent János evangéliumában bizonyos szövegeket, amelyeket értelmezve megerősítette a bennünk lakozó Krisztusból eredő tökéletesedés misztériumát. „Ezek meglehetősen világos szövegek ... A keresztény szemlélődés e misztériumba vetett hitre épül. Ha Krisztus Isten gyermekeként jött el a világba, és az Atya jelenvaló volt benne: ha Krisztus elhagyta a világot és az Atyához ment, hogyan láthatjuk őt vagy hogyan tudjuk áthidalni a szakadékot, amely elválaszt bennünket az ő mennyei misztériuma transzcendens távoliságától? A válasz az, hogy az Ige az Atyában nemcsak transzcendensen távoli, de egyben immanens is a mi világunkban, mindenekelőtt természeténél fogva, mint a világ teremtője, másrészt dinamikus és misztikus jelenlét formájában, mint a világ Megváltója és Szerelmese ... Hogy Isten gyermekeivé lehessünk, magunkba kell fogadnunk Krisztust - de hogyan? A válasz: a hit által... nem egyszerűen egy intellektuális elfogadásról van szó bizonyos irányadó dogmákat illetően, hanem az egész énünket és az egész életünket Krisztus világbeli jelenvalósága mellett kell elköteleznünk. Ez a teljes átadás nem egyszerűen valami fantasztikus intellektuális és misztikus szerencsejáték ... az a Láthatatlan iránti szeretet cselekedete, aki - a szeretet ajándékában, amely által átadhatjuk magunkat az O valóságának - jelenvalóvá teszi önmagát számunkra. Saját elménk, lelkünk, életünk és a bennünk jelenvaló Ige egyesülése a Szentlélek működésének hatása.” (The New Man, 41-42. o.)

Az Újszövetség világosan kifejezi, hogy a Szentléiket, Donum Dei altis- simi, úgy kapjuk mint a szeretet személyes alapelvét és cselekedetét a ter- mészetfólötti rendben, amely Krisztushoz hasonlít bennünket:

János 16. 7-11:

Hőbb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.”

I. Kor. 2. 9-12: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az em879