Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Keresztury Tibor: A virrasztó lelkiismeret ethosza
visszaemlékezések, vallomások is. Görömbei András forrásfelhasználása mindemelett korántsem kritikátlan: több ízben száll vitába a művek értelmezési, vagy értékelési kérdéseiben. Irodalomtörténészi bátorságát, szuverenitását bizonyítja az a nyíltság is, amellyel Sütő András korai pálya- szakaszának sematikus vonásait elemzi -, tudva azt, hogy Sütő írói nagyságának nincs szüksége ezek elhallgatására. Biztos érzékkel vázolja a sematikus művek és a kor irodalompolitikai viszonyainak összefüggéseit, az ideológia primátusát a művészi ábrázlás autonómiájával szemben, ami a gyötrelmes felismerésekkel végetérő írói tévúthoz vezetett. A korviszonyok szerepének felvillantása egyébként végigvonul a vizsgálódások hátterében, s joggal, hisz valóban jelentős tényezőnek tűnik például a drámatetralógia létrejöttében az író szemléleti érlelődésén túl a hatvanas-hetvenes évek fordulójának nyitottabb kultúrpolitikája. Az a légkör, mely lehetővé tette a különféle nyugati irányzatok, művészi törekvések beáramlását is, nagymértékben fellendítve az erdélyi drámairodalmat az évtizedforduló környékén. A Sütő-pálya kibontakozását a korban ágyazottan vizsgáló szemlélet- mód eredményeképpen az egyes alkotói periódusok áttekintésénél több helyen a romániai magyar irodalom adott időszakának helyzetéről, legfontosabb eredményeiről is képet kapunk. Nem fél Görömbei András a Sütő-művek jelentőségének, súlyának meghatározásakor az értékítéleteit nyomatékosító tágabb párhuzamba állításoktól sem: így látjuk a nagy drámákat a Galilei, a Kegyenc, a Tiszták egyenrangú társaiként, s így kerül távoli rokonságba az Anyám könnyű álmot ígér - a regény öntörvényű műfaj egyediségének igazolásaképpen - a Puszták népével és a Szülőföldemmel, elkülönülve a népi írók más szociográfiai munkáitól. A könyv több fejezete azt is világossá teszi, hogy nagyfokú leszűkítés volna az elemzett műveket tág irodalmi kontextusba helyező látásmódban csupán a széles körű tudásanyag biztos alkalmazását látnunk, hisz például a Csillag a máglyán központi konfliktusának árnyalt összevetése Thomas Mann és Móricz regényhőseinek (Thomasnak és Chris- tiannak, illetve Bethlennek és Báthorynak) egymáshoz való viszonyával már jóval többet jelez: az Egészben való gondolkodás olyan biztonságát és érzékenységét, ami csak kevés irodalomtörténészünk sajátja. Mindennek az alapja persze a magabiztos tárgyismeret. Jó arányérzékkel valósította meg Görömbei András e nagyszívű írói kibontakozás szakaszait áttekintő, az egyes műveket sok szempontból elemző, s a szükséges helyeken közbeékelt rövid elméleti fejezetek (pl. az esszé műfajáról, vagy a mítoszról) egymást kiegészítő egységét. Az elemzések különösen a belső szakaszhatárt jelentő, kimagasló művek vizsgálatakor mélyülnek el, amelyek Sütő András szétválaszthatatlan eszmei-gondolati, s nyelvi-stílusbeli érlelődésének egyes csúcspontjait jelentik - legyen szó novelláról (Zászlós Demeter ajándék élete), „a regény hagyományainak és forradalmának legfőbb vívmányait” páratlan szintézissé egyesítő remekműről (Anyám könnyű álmot ígér), esszéről (Perzsák, Nagyenyedi fügevirág), esszéregényről (Engedjétek hozzám jönni a szavakat), vagy drámákról. Görömbei András műelemzéseinek tág perspek- tívájú igényességét egyetlen kiragadott példa is érzékelteti: az az alaposság, amellyel a Káin és Abel című dráma teljesebb értelmezéséhez a bibliai testvérkonfliktus történetének különböző felfogásait is felvillantja az Ószövetségtől Erasmusen és Byronon át Baudelaireig. 778
