Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Keresztury Tibor: A virrasztó lelkiismeret ethosza
A Sütő András főműveinek minden lényeges kérdésében határozottan állást foglaló elemzéseket olyan nézőpont fogja keretbe, ahonnan az életmű mindvégig folyamatában látszik. Az írói fejlődés organikusságát a folytonos összevetések, a módosult formában visszatérő motívumok, gondolatok, jellemek felfedezésével bizonyítja Görömbei András, úgy, hogy az eltérések kibontakozásával a továbblépést, az író szemléletének, ábrázoló erejének változásait is jelzi. Ily módon látja meg többek között a korai jegyzetekben a későbbi esszék alapgondolatait, majd azokban a nagy drámák előképét - érzékelve bizonyos motívumokban az Anyám könnyű álmot ígér közelségét is. Felfedi a rokon vonásokat a Félrejáró Salamon főhősében is Kolhaas Mihály alakjában, kimutatja a hasonlóságot és az eltéréseket a Perzsák és a belőle kinövő Szuzai menyegző között, a konfliktusformálás jellegének érintkezési pontjait és különbözőségét a vidám játékokban és a drámákban. A szenvedélyes igazságkeresés, az ember és a hatalom viszonyának, az emberi méltóság megőrzésének, a közösségi megmaradás lehetőségének, az eltiprot- tak szembeszegülésének kérdéseit erkölcsfilozófiái szintre emelő drámatetralógia elemzése is azáltal nyer hatalmas távlatot, hogy a hősök, a drámai szituációk, a cselekvésformák, s általában a kérdésfelvetés szintjén Görömbei András olyan összefüggések felismerésére képes, amelyek az írói szándék közös gyökereit, a sütői etika elvrendszerének általános érvényű parancsait, sugallatait világítják meg. Könyvével - a Kortársaink-sorozat első határokon túli alkotóval foglalkozó darabjával - Görömbei András is azokat az értékeket képviseli, amelyek az erdélyi író életművét „a kelet-európai szellemi hídépítés egyik legszebb fejezetévé” emelik (174). Szervesen illeszkedik ez a munka a szerző korábbi műveinek sorába (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, A hetvenes évek romániai magyar irodalma - társszerző: Bertha Zoltán Napjaink nemzetiségi magyar irodalmai), melyek őt a környező országok magyar irodalmának tudós ismerőjévé, avatott rendszerezőjévé tették. A Sütő Andrásról írott monográfiája újabb kiállás a sokágú magyar irodalom egységéért, de példaállító tett is e rendkívüli életmű részletes feltárásával elnapolhatatlan számvetéseink, s mindenkori fejtartásunk ügyében. (Akadémiai) 779
