Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szentpéteri József: Az avar népesség továbbélése a 9-10. században

medence legkülönbözőbb pontjain, egymástól eltérő körülmények között tárták fel. Ami közös bennük: mindegyik olyan késő avar kori leletanyaggal is rendelkezik, amelynek tanúsága szerint az adott népesség megélhette a magyarok letelepedését. El kell ismerni: jelenleg még nem rendelkezünk olyan régészeti bizonyítékkal, amellyel e tudományág szabályai szerint módszertanilag kifogástalanul érvelhetnénk a lakosság asszimilációja mellett. Egyelőre elégségesnek látszik némely esetben közülük azt elfogadtatni, hogy a terület folyamatosan temetkezésre szolgált a 9/10. század fordulóján, azaz nem volt időbeli hiátus (törés) a különböző régészeti műveltséggel rendelkező népességek életében.

Tekintsük át nagy vonalakban - ásatástörténeti szempontból, előkerülésük sorrendjében - a szóbajöhető temetkezéseket, milyen érvekkel szolgálhatnak az avar-magyar együttélés, majd asszimiláció kérdésköréhez:

1) Győr-Téglavető-dűlő (Győr-Moson-Sopron megye): 1901-05. Börzsönyi Arnold felügyelete alatt 889 temetkezést tártak fel. A nagy késő avar kori temető ENy-i részén az általános tájolásra merőleges irányítású magyar temetkezések kerültek elő, köztük Berengár rex érmekkel keltezhetők is, melyek pontos helye sajnos nem állapítható meg (Fettich 1943, 47-48, XLVIII. 2-6, 8-11.; szolgáljon adalékul az etnikum-meghatározás nehézségeihez, hogy ezeket a Ny-K irányítású sírokat szláv népességhez kötötte László 1955, 90, v.ö. fig. 19.). A lelőhely legutóbbi teljes körű elemzése szerint ,A legkésőbbi avar kori sírokat még láthatta az a népcsoport, amely a X. században ismét használatba vette a temető területét, hiszen a NY-K irányítású, honfoglalás utáni sírok ezekhez csatlakoztak”. Azt azonban, hogy az avar kori temetőt „mikor hagyták fel, a korhatározó leletanyag hiánya miatt ... ma még nem állapíthatjuk meg egyértelműen” - így a negyed évszázaddal ezelőtt publikált tanulmány, s talán még most sem lehetne óvatosabban megfogalmazni kétcpp-p-ir-ílz-p-f (T'ninfcí} 1Q71 Q4- QQ i )

2) PrsaJPerse II. Bérc (Szlovákia): 1930-as évek, 1941-42, 1948-50, 1954. (Anton Tocik ásatása). Késő avar kori temetkezések között az általánostól eltérő, Ny-K tájolással 5 honfoglalás kori és az avar koriakkal megegyező irányítású köznépi magyar sír került elő. A két honfoglaló lovas egyike jelképes (a 100. sírban ezüst övveretek, kengyelpár), a másik nyúzott lóval volt eltemetve (a 103. sírban többek között lócsontok, zabla, kengyelpár, 913-932 közé keltezhető arab ezüst dirhem volt: Tocik 1963, 122, obr. 2., Tocik 1968, 38-40.; a lelőhely folyamatos használatáról a késő avar és honfoglaló magyar népességek között - mint egyedüli kivétel: Bálint 1989, 186, 165.j.)

3) Visznek-Kecskehegy (Heves megye): 1939-40, 1942, 1968. (László Gyula, Mérei István, Török Gyula ásatása). 127 feltárt temetkezés. A griffes-indás műveltséggel jellemezhető avar temető felett részben szuperpozícióban, részben eltérő tájolással honfoglalás kori magyar sírok. Két jelképes lovas temetkezés kengyellel (35. sír: szablya, nyílcsúcsok, kengyelpár, zabla; 40. sír: nyílcsúcsok tegezmaradványokkal, zabla, kengyelpár: Török 1975, 321-345; Török 1982, 54, 17.j.).

4) Szarvas-Kákapuszta-Kettőshalmi-dűlő (Békés megye): 1954-55, 1963- 64. (Szabó János Győző ásatása.) ÉNy-DK tájolású késő avar köznépi temető szegényes leletanyaggal; a 49 feltárt sír között 2 honfoglalás kori jelképes lovas temetkezés (a temető rendjébe illeszkedő 2. sírban: vaskapcsos koporsó,

79