Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
[ VERSEK A lét és az ittlét Talán készen találja Testetek, mi nem embert szolgál, Testetek, mi nem szent-tüzű oltár, Testetek, mi nem élő vagy nem holt már. Váltsátok meg az időt, Várjátok Őt elhagyott távolságok hídjain gyújtsatok gyertyát! (Erläuterungen zu Hölderlins Dichtung) Imádság S. Á.-nak Ahogy múltunk kerekedik, telt nővé sarjad, úgy szeretlek jobban, s egyre fogy, mi elválaszthat. Bábjáték Falakon teltek. szikár Holdtetők Fogynak. keretben csepegtetett ébredések és elalvások. Arccal a fal felé zörrenő ablakok. Mások. Előttük a szél görget egy üres páncélt, egy halott szarvasbogárét. Alkony Fekete csontvázfák gerincroppantva hajlongnak a vörössel csordultig telt boltozat előtt, homlokomon érzem e vörös lüktetést, nincs büntetés, se megbocsájtás, csak a mélyből feltörő dobbanás sóhaja. Alküonei talizmán Abrakadabra abrakadabr abrakadab abrakada abrakad abraka abrak abra abr ab a Születtem jégmadársereg előtt Színtelen, nyakon függő szerencsekép fényein, lángolt, s türkizzel vegyes bódulatban szórt szét. Vagyok a múlt télvíz idején, az olvadó megbocsájtás vagyok, amulettarcomon szabad asszociációk bizonytalan hegei eltakarják megcsalt rándulásaim, abr ab a
