Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

VERSEK -----------------------------------------------------------------------------\

L

ÁNG ZSUZSA ANGELA

M. M. éneke

Az útvesztő végétől alig pár lépésre, a kijáratnál szinte, ott lelek rád kimerülve, vizet hozok és kenyeret, és meleget, mert fázol, fekszel dideregve. Lemosom lábad, hajam vörösébe törlőm, betakarlak szépen szívem melegével, álomba ringatlak, s mormolom csöndben eszelős imámat:

Legalább hajnalig, könyörgöm, ne hagyjatok el, istenek, múljanak el homlokán a sebek, honnan

a koszorú töviseit kiszedegettem.

Szombathely, 1995. április 30.

(Látom a kutyákat)

látom kinyújtóztatott testem gyertyafény bús tömjénilla t s a temetőőr csöndben bólint mikor a pap szólít hiába hallom válasz nincs már lelkem nem mozdul nem lát nem h all nincs mit mondanom fáradt vagyok csak magamra hagyt átok pedig láttátok hogy nem bírom tovább hogy nem tudó k ár ellen úszni hogy nem tudok kérni sem beszélni csak adni de nem kellek sem nektek sem neked pedig láttalak vacogni félni keblemre kúsztál s elszívtad véremet de h agyiam gondoltam nem veszíthetek most már tudom nyerni lehetetlen hagyom hát dobjátok el testem és ne zavarjat ok hagyjatok békében megszülni meg nem fogant gyermekei

m